Ez az egyetlen egy ígéret legyen elég

1Jn 3,14-18 - ¹⁴Mi tudjuk, hogy a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, a halálban marad. ¹⁵Aki gyűlöli testvérét, gyilkos, márpedig tudjátok, hogy egy gyilkosnak sem maradandó birtoka az örök élet. ¹⁶A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért. ¹⁷Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki - bár bőven van neki a világ javaiból -, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét? ¹⁸Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

Mt 25,31-40 - ³¹Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. ³²Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. ³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! ³⁵Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. ³⁶Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. ³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? ⁴⁰A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Ez az egyetlen egy ígéret legyen elég arra, hogy üdvösségemért képes legyek a szeretetre: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”

János, levelében azt mondja „A szeretetet arról ismerjük fel, hogy ő életét adta értünk. Nekünk is kötelességünk életünket adni testvéreinkért.” Ebből Jézus áldozata azt jelenti számomra, hogy semmihez sem ragaszkodott abból, amit kapott, még az életéhez sem! Nem volt rá szüksége, ha arra az Atyának volt szüksége, illetve nekünk, embereknek, embertársainak. Amikor azt próbálom értelmezni, hogy nekem, embernek, mit jelent a szeretet szó jelentése, akkor itt kell megtalálom a választ: Isten nyújtja felém kezét, és kéri, hogy adjam Neki az életemet. Aki nem önmagáért, és nem önmagának kéri, hanem azoknak, akiket itt János testvéreimként nevez meg. De arra is ad választ, kik az én testvéreim: akik szükséget szenvednek abban, amiből nekem bőven van. Ki tudná jobban meghatározni, hogy miben bővelkedem, ha nem én. De ha én nem, akkor sürgősen térjek meg Istenhez, kuporodjak oda a kereszt tövéhez, és faggassam Istent, hogy a Szentlélek kegyelme legyen úrrá rajtam, hogy felismerhessem magamban Isten ajándékait, melyet nem másért kapok, mint, hogy odaadhassam testvéreimért. Nekik, akikben Krisztus az, aki azt mondja, hogy mit „testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek”! Kevés erre a szó, a nyelv, itt a tettekre és az igazság megélésére van szükség. Meg kell térítenem a világot, azt a mini kozmikumot, melyet enyémként ismerek, ismerhetek az atya akaratából, aki ide helyezett, ebbe a közegbe. Egyedül tetteim azok, melyek megigazulttá tehetnek! Amelyek alkalmassá tehetnek arra, hogy majd az ítéletkor a juhok között kaphassak helyet!

E világ történelmében, ma, Anyaszentegyházunk egy kiváló férfit állít elénk, aki példakép lehet a szeretetre, Aki szent lett, bár élete tele volt ellentmondásokkal, mert járta a maga útját, megküzdötte önmagával a saját harcát, de, talán azért volt ez a küzdelem, hogy kimunkálja, kiforralja magából Isten szeretetét, mely ott élt benne, csak engednie kellett, hogy önmagán felülkerekedhessen! Egy igazán emberi minta, amire hitünk hagyatkozhat. Istenem add, hogy e példa is segítsen engem a megtérés útján, hogy bárányoddá lenni lehessek, és üdvösségemre elérhessek! Ámen