Nem marad szó, szótlanul!
2Tim 1,1-8 - Pál, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való élet ígérete szerint Krisztus Jézus apostola, Timóteusnak, szeretett fiának. Kegyelem, irgalom és béke az Atyaistentől, és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól! Hálát adok Istennek - akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok --, szüntelenül, amikor éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. Ilyenkor - könnyeidre gondolva - úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel, mert eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. Éppen ezért figyelmeztetlek, szítsd fel magadban Isten kegyelmét, amely kézrátételem által benned van. Hiszen Isten nem a félénkség lelkét adta nekünk, hanem az erőét, a szeretetét és a józanságét. Ne szégyenkezz hát az Úrról való tanúságtétel miatt, sem énmiattam, aki őérte bilincseket hordok, hanem szenvedj velem az evangéliumért Isten erejének segítségével.
Lk 22,24-30 - Versengés is támadt köztük arról, hogy ki a nagyobb közülük. Erre azt mondta nekik: „A nemzetek királyai uralkodnak a népeken, és a hatalmasok jótevőknek hívatják magukat. Ti azonban ne így tegyetek, hanem aki nagyobb köztetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki elöljáró, legyen olyan, mint a szolga. Mert ki nagyobb: az, aki az asztalnál ül, vagy az, aki felszolgál? Nem az, aki az asztalnál ül? Én mégis úgy vagyok köztetek, mint aki szolgál. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban, ezért nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse felett.
Nem marad szó, szótlanul! Kértelek Istenem, hogy szólíts meg szavaid által, és kérésem nem maradt válaszod nélkül! Köszönöm Istenem, ki szeretetedben kényeztetsz, de nem akarok elkényelmesedni Benned, inkább megszenvedni szeretetedet. Ahogy a földben, az az elvetett mag, ahogy kiszenvedi magából az új életet. Mert az a mag beleroppan, elhal, hogy új életre legyen. Így akarok én is lenni. Magamra vonatkoztatom Pál szavait, bátorításnak veszem, hogy mire ma reggeli elmélkedésemben Isten színe előtt jutottam, az Isten áldásával legyen dicsőségedre! Magamra veszem Istenem szent kegyelmedet, nem próbálgatom többé, hanem megélem, hogy életed legyen az életemmé, véletlenül se fordítva. Ne a félénkség, a kishitűség legyen úrrá rajtam többé, hanem az erő, a szeretet, a józanság. Istenem, Te józaníts ki, hogy életem kristály tisztán álljon meg előtted, minden óvatosság, görcsösség nélkül! Igen vállalom, kész vagyok arra, hogy vállaljam a szenvedést az evangéliumért, Aki az élet, ami nem e világ fogalmaihoz méri magát, így az élet sem azt jelenti amire azt mondják az emberek, hogy ’éld az életet’. Istenem tudom, hogy az Élet Benned van! A Te erődből létezni Neked dicsőség, nekem a Te dicséreted!
Ha úgy veszem, hogy eddig volt megpróbáltatásunk, mit most Isten lábai elé helyezünk, felajánlva Neki magunkat, kérve feloldozását, hogy ez után már ne az legyen mi a magunk akarata, hanem az legyen, ami az Ő akarata, akkor kegyelmes szavait földre borulva, kezeit érezve fejünkön, áldásaként hallom sóhajtozva: „nektek adom az országot, amint nekem adta Atyám, hogy asztalomnál egyetek és igyatok országomban”!
Vedd e szó legmélyebb értelmével szavam, mi csak ennyi: köszönöm!
Legyen mindenkor, és öröktől neved áldott, és dicsőségben, hogy neved hallatától ragyogjon az ég és föld! S a föld össze érjen az egekkel, melyben ott tündökölsz valóságos fényességedben! Ámen
