Valóban! Ebben a példázatban Jézus

Iz 4,2-6 - Azon a napon az Úr sarjadéka ékesség és dicsőség lesz, s a föld gyümölcse büszkeség és dísz azoknak, akik megmenekülnek Izraelből. Ez történik majd: mindazt, aki megmarad Sionban, és életben marad Jeruzsálemben, szentnek hívják majd; mindazt, aki az élők közé van felírva Jeruzsálemben. Az Úr pedig lemossa majd Sion leányainak szennyét, és Jeruzsálem vérét kiöblíti belőle, az ítélet lelkével és a megtisztítás lelkével. Akkor az Úr a Sion hegyének egész helye fölé és közössége fölé felhőt teremt nappal, füstöt és lángoló tűz fényét éjjel. Minden dicsőség felett oltalom lesz számára, és sátor, árnyékul nappal a forróság ellen, menedékül és rejtekhelyül a zápor és eső ellen.

Mt 8,5-11 - Amikor pedig bement Kafarnaumba, odajött hozzá egy százados és kérlelte őt: „Uram, a szolgám a házamban fekszik bénán, és rettenetesen kínlódik.” Azt mondta neki: „Megyek és meggyógyítom.” De a százados így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, beosztott katonák vannak alattam, és ha azt mondom az egyiknek: „Menj!”, elmegy, vagy a másiknak: ”Gyere!”, odajön, a szolgámnak pedig: ”Tedd ezt!”, megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott, és azt mondta követőinek: „Bizony, mondom nektek: Izraelben nem találtam ekkora hitet senkinél. Mondom nektek: Sokan érkeznek majd keletről és nyugatról, s letelepszenek Ábrahámmal és Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában.

Valóban! Ebben a példázatban Jézus egy római katona kérésére tesz csodát. Amikor egy szamariai asszony fordul hozzá, hogy a lányán könyörüljön, akkor még hóckodik attól, hogy megtegye. Mikor látja a hitét, akkor teljesíti a kérését. Most, ebben az esetben pedig azt mondja, hogy ekkora hitet nem tapasztalt a zsidók között. Mintha ráismerne, hogy neki nem kell azokkal bajlódnia, akik nem képesek őt befogadni, amikor vannak olyanok, akik vágyakoznak rá, hogy segítsen rajtuk. Még akkor is, ha ők nem a zsidók közül valók! Már Jézus megkezdte azt a munkát, amit majd Pál apostol folytatott: a pogányok evangelizálását. Nekünk sem kell féltenünk Krisztus tanítását senkitől: ott és akkor kell evangelizálnunk, ahol és amikor lehet. De ez nem valami különleges dolog. Nem úgy kell ehhez hozzáállnom, mintha valami különleges cselekedetet kéne tennem. Nem, egyszerűen úgy kell élnem, azzal a természetességgel kell tanulságot tennem arról, hogy Krisztus bennem él, hogy életem Krisztus, hogy az meggyőzzön másokat. Úgy kell használnom azokat a kifejezéseket, olyan életről kell tanúskodnom, ami egyszerűen van! Tehát, ne legyen kettős életem. Ne éljek másképpen amikor nem tudom, hogy vallásos emberrel van dolgom, mint mikor tudom, hogy vallásos emberrel beszélek. Ne menjek bele szerepekbe! Abba, hogy arra fordítom energiámat, hogy próbálok másnak megfelelni: Istennek feleljek meg, aki velem éli az életet, általam. Mert nem élhet nélkülem! Istennek nincs élete nélkülem, rajtam kívül. Vegyem tudomásul, éljek úgy, azzal a tudattal, hogy én vagyok az, aki a világ számára Őt kézzelfogható bizonyítékként bemutathatom. Illetve eltitkolhatom, eldughatom a világ elől, becsapva a világot, mintha Isten nem is volna! Ha ezt teszem, akkor magamra vehetem Jézus kijelentését: "aki megvall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Atyám előtt! Segíts Szentlélek, az Isten Ereje, hogy így legyek képes élni, és halni, ha kell! Ámen