Jézus egy pillanatra sem hagy kétséget senkiben sem

Péld 30,5-9 - Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak. Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj! Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő, hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: „Ki az az Úr?” vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét!

Zsolt 118,29.72.89.101.104.163 - Tartsd távol tőlem a gonoszság útját, és törvényed szerint irgalmazz nekem! Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Uram, örökkön örökké áll a mennyben a te igéd. Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat. Parancsaid értelmet adnak nekem, azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját. Megvetem és gyűlölöm a gonoszságot, de szeretem a te törvényedet.

Lk 9,1-6 - Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Azt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

Jézus egy pillanatra sem hagy kétséget senkiben sem, hogy Ő Isten küldötte, hogy személye nem választható el az Atyától! Ez a kijelentésem ott válik nagyon fontos felismeréssé, amikor a mai szavaival indítja útjára az apostolait is: ha „valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!”

Jézusnak ez a kijelentésén azt kell értenünk, hogy nem mindenkinek kell feltétlenül átadnunk az üzenetet. Ez abban a megjegyzésében is érthetővé lehet a számunkra, amikor azt mondja, hogy „Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket.” [Mt 7,6]

Szeretném kifejteni egy kissé pontosabban Jézusnak ezt a tulajdonságát, melyet eddig, én, a keresztény tanításban nem kaptam meg, sőt, az ellenkezőjét tapasztaltam. Nagyon rosszul értelmezzük a missziós feladatunkat, amikor csak azt halljuk meg Jézus tanításából, hogy menjetek el a világ végére is, és tegyetek tanítványommá minden népet (Mt 28,19)

Először is, az, aki erre vállalkozik, először köteleződjön el Istennek. Az elköteleződését pedig tegye nyilvánvalóvá, azaz, kétséget ne hagyjon, ahogy Jézus sem hagy a felől, hogy Ő és az Atya egyek (l: Jn 14,10-11)!

Ebből következik az a mai kijelentésben elhangzó figyelmeztetés, intés, sőt: megnyugtatás, hogy nem lehetünk, és nem vállalhatunk mindazokért felelősséget, akik önmagukért sem képesek felelősséget vállalni! Jézus részéről ez, nagyon egyértelmű viszonyulást fejez ki ahhoz az emberhez, és ahhoz a világhoz, mely nem fogadja be a tanítást. Mert, ha a tanúságtételt, a bizonyosságot, a megkérdőjelezhetetlen – mert egyértelmű – Istennel élő közösséget bárki is visszautasítja, azzal nincs dolga, ne legyen dolga az Igaznak! Azzal Jézus sem vállal közösséget! Arra ne fecsérelje idejét, azon ne akarjon segíteni, azt ne akarja megmenteni az igaz, hiszen az, bármit, amit kap úgysem képes, és nem fogja a maga javára használni. Ez a viselkedés pedig abból forrásozik, már Jézus esetében is, hogy tisztában van, és tisztában kell lenni annak, aki Istennek elkötelezett, hogy az, amit Isten rábíz, az mekkora kincs, mekkora érték, amit nem dobhatunk a sárba, a disznók elé!

Még valamit kell ebből a jézusi magatartásból felismernünk: nem vehetjük egy kalap alá a megtévedt, vagy megtévesztett embert, és azt, aki nem is akarja, nem is hajlandó felülvizsgálni életmódját, viszonyait, csak egyszerűen here módjára tengeti az életét, lelketlenül csak evilági életéért aggódik. És így, bizony, megtéveszt, bizonytalanít engem is: vajon mi a dolgom? A zsoltáros szava legyen erősségünkké ilyen esetekben: „Minden gonosz úttól távol tartom lábamat, hogy megtartsam szavaidat. Parancsaid értelmet adnak nekem, azért gyűlölöm én a gonoszság minden útját. Megvetem és gyűlölöm a gonoszságot, de szeretem a te törvényedet.”

Ha valaki ebben a kérdésben nekem Teréz anyára hivatkozik, akkor sietve fogom visszautasítani. Teréz anya azokon segített, és azokon akar segíteni, akik számára a világ nem ad lehetőséget az életre, akik meg sem ismerhetik a lehetőségét annak, hogy életük Isten ajándéka. Azok az emberek, akiken Teréz anya segíteni akar, vagy Csaba testvér, azok nem a civilizáció gyermekei. Nem abban a környezetben élnek, ahol elérhető lehet Isten jelenvalósága. A mi világunkban hány meg hány kolduló koldul úgy, hogy ’segíts rajtam, és érte segítsen meg téged az Isten!’ Ezek az emberek, sajnos, visszaélnek tudatosan, szándékkal a jó szándékú ember hiszékenységével, bűntudatával. Jézus, pontosan erre mondja azt, hogy fordulj el, rázd le a port is lábadról, és menj tovább hirdetni Isten üzenetét oda, hol annak valóban szükségét látják, és amire van a Te többleted, amit azért kaptál, hogy ott segíts, ahol arra valóban szükség van! Segíts Istenem, hogy képessé legyek tiszta szívvel, józanul, és jósággal élni ott, ahol szükség van, és azzal a kegyelemmel, amit elköteleződésemen keresztül Te akarsz adni azok számára! Ámen