Valóban, olyanok vagyunk csupán, mint az agyag?

Jer 18,1-6 - Az ige, mely elhangzott Jeremiáshoz az Úrtól: „Kelj fel, és menj le a fazekas házába! Ott majd tudtul adom neked igéimet.” Lementem tehát a fazekas házába, és íme, az éppen dolgozott a korongon. Ha rosszul sikerült a fazekas kezében az edény, melyet az agyagból készített, újból készített belőle egy másik edényt, ahogy a fazekas szemében helyesnek látszott, hogy elkészítse. Akkor így hangzott az Úr igéje hozzám: „Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? - mondja az Úr. - Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!

Zs 145 - ALLELUJA! Dicsérd lelkem, az Urat! Dicsérem az Urat, amíg csak élek, zsoltárt énekelek Istenemnek, amíg csak leszek. Ne bízzatok fejedelmekben, emberek fiaiban, akik nem segíthetnek! Ha lelkük elszáll, visszatérnek a földbe, terveik még aznap mind megsemmisülnek. Boldog, akinek segítője Jákob Istene, akinek az Úrban, az ő Istenében van reménye! Ő alkotta az eget és a földet, a tengert és mindent ami bennük van. Hűségét megtartja örökre, igazságot szerez a méltatlanul szenvedőknek, kenyeret ad az éhezőknek. Az Úr megszabadítja a foglyokat, az Úr a vakokat látóvá teszi, az Úr felemeli a lesújtottakat, az Úr az igazakat szereti. Az Úr megoltalmazza a jövevényeket, felkarolja az özvegyet és az árvát, de elpusztítja a bűnösök útjait. Király az Úr mindörökké, a te Istened, Sion, nemzedékről nemzedékre.

Mt 13,47-53 - Hasonló a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely minden fajta halat összefogott. Amikor megtelt, felhúzták a partra, leültek, és a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványát pedig kidobták. Így lesz a világ végén is. Az angyalok kimennek majd, a gonoszokat elválasztják az igazaktól és bedobják őket a tüzes kemencébe. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás. Megértettétek mindezeket?” Azt felelték neki: „Igen.” Ő pedig azt mondta nekik: „Így tehát minden írástudó, aki járatos a mennyek országában, hasonló a házigazdához, aki kincseiből újat és régit hoz elő.” Történt pedig, hogy amikor Jézus befejezte ezeket a példabeszédeket, eltávozott onnan.

Valóban, olyanok vagyunk csupán, mint az agyag? Csupán anyag, e világi létezők? Mely mikor elporlik, eggyé lesz a földdel, lelketlen közeggé válunk? Semmi sem marad utánunk? Jeremiás által leírt szavak, melyek Isten üzenetét viselik magukon, számomra most így hangoznak. Látja-e Isten, ha engem lát, hogy képes engem irgalmával kiigazítani, bennem a lelket még feléleszteni? Igen, a megtérés kegyelmével ’ostromol’ Isten, hogy megmenekülhessek az örök haláltól! Nehogy kidobjanak, amikor a válogatásra kerül a sor. Isten nem akarja, de angyalai megtenni készek azt, amire szánta őket.

Nem kerülhet a mennyekbe, Isten közelébe az, ami lelketlen, erőtlen, balga és öntelt, hiába tartom magam embernek.

Én magamat írástudónak tartom: értem a magyar nyelvet, olvasok, és írok, azaz: kiolvashatom a sorok között azt, amit velem akar közölni az Isten. Igen, képessé akar tenni Isten arra, hogy kincseimből hozzak elő újat és régit, egyaránt. Mert mindvégig, képes lehetek a megújulásra, míg Istenben bízok, Aki kész az Ő népét megszabadítani, kivezetni a sötétségből!

A legnehezebb valójában, számomra, ebben a világban az, hogy megkülönböztessem a gonoszságot az igazságtól, a gonoszat, az igaztól! Mert, míg az Igazság egyenes, nincs benne álnokság, a gonoszság elhitetni akarja magáról, hogy igaz! És ebbe bele tartozik az is, hogy a jót azért teszem, hogy nekem legyen igazam. Amikor pedig, a magam igazát tartom jónak, akkor már az Igazságnak nem engedek teret! Azaz, ha a magam igaza fontosabb minden másnál, akkor a sötétség fejedelmét szolgálom. Amit nem akarok!

Ezért hívlak szüntelenül segítségül Istenem! Inkább legyek cselekvésben szegényebb, mint azt szolgáljam, akit nem akarok. Ámen