Jézus, isteni erejével lesz úrrá az Emberen

Dán 5,1-6.13-14.16-17.23-28 - Baltazár király nagy lakomát készített ezer főemberének, és az ezrek előtt itta a bort. Mikor aztán már-már ittas lett, megparancsolta, hogy hozzák elő azokat az arany- és ezüstedényeket, amelyeket atyja, Nebukadnezár hozott el a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Erre előhozták a jeruzsálemi templomból elhurcolt arany- és ezüstedényeket, és ittak belőlük a király és főemberei, feleségei és mellékfeleségei. Itták a bort, és dicsérgették az aranyból, ezüstből, rézből, vasból, fából és kőből való isteneiket. Ugyanabban az órában ujjak jelentek meg a lámpással átellenben, s emberéhez hasonló kéz írt a királyi palota falának felületére, a király pedig figyelte az író kéz ujjait. Ekkor a király arca elváltozott, és gondolatai megrémítették őt; csípőjének izma elernyedt, és a térdei egymáshoz verődtek. Be is vezették Dánielt a király elé, és a király azt mondta neki: ,,Te vagy az a Dániel Júda foglyai közül, akit atyám, a király, Júdából hozott ide? Azt hallottam rólad, hogy benned az istenek lelke van, és bőséges tudományt, értelmet és bölcsességet tapasztaltak benned. Ekkor azt hallottam rólad, hogy te a homályos dolgokat meg tudod magyarázni és a csomókat megoldani; ha csakugyan el tudod olvasni ezt az írást, és meg tudod mondani nekem az értelmét, bíborba öltöztetlek, aranyláncot adok a nyakadba, és a harmadik fejedelem leszel országomban.’’ Felelt erre Dániel, és így szólt a királynak: ,,Ajándékaid maradjanak a tieid, s házad ajándékait másnak add; az írást azonban elolvasom neked, király, és az értelmét tudtodra adom. hanem felfuvalkodtál az ég Ura ellen: az ő házának edényeit hozták eléd, s te és a főembereid, a feleségeid és mellékfeleségeid bort ittatok belőlük, közben az ezüstből, aranyból, rézből, vasból, fából és kőből való isteneket dicsérted, akik sem nem látnak, sem nem hallanak, sem nem éreznek, Istent azonban, aki kezében tartja leheletedet és minden utadat, nem dicsőítetted. Ezért küldte ő a kézujjat, amely ezt az írást ideírta. Az írás, amelyet írt, a következő: Mene, Tekel, Parszin. A dolog értelme pedig ez: Mene: megszámlálta Isten országodat, és véget vetett neki. Tekel: megmért téged a mérlegen, és könnyűnek talált. Parszin: elosztotta országodat, és a médeknek meg a perzsáknak adta.’’

Dán 3,62-67 - Áldjátok az Urat, nap és hold, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, ég csillagai, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, minden záporeső és harmat, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, Isten szelei mindnyájan, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, tűz és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké! Áldjátok az Urat, hideg és forróság, dicsérjétek és mindenekfölött magasztaljátok őt mindörökké!

Lk 21,12-19 - Mindezek előtt pedig kezet emelnek rátok és üldözni fognak titeket. Átadnak benneteket a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért. Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek. Véssétek hát szívetekbe: ne gondolkodjatok előre, mi módon védekezzetek. Mert olyan szájat és bölcsességet adok majd nektek, amelynek egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak titeket szüleitek és testvéreitek, rokonaitok és barátaitok, és közületek egyeseket halálra adnak. Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért, de egy hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket.

Jézus, isteni erejével lesz úrrá az Emberen! Pontosabban, saját emberi mivoltán, és erre tanít bennünket is.

Hallgatom: „üldözni fognak titeket”, „börtönbe vetnek”, „az én nevemért”! Aztán: „Alkalom lesz ez számotokra, hogy tanúságot tegyetek”. „Kiszolgáltatnak titeket” azok, akikben bíztok, és „halálra adnak”. „Gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért”, de így: „Állhatatossággal fogjátok megőrizni lelketeket”!

Jézus, szenvedésről, csalódásról, áldozatról beszél, melyet Érte kell elviselni – pontosabban azért Aki út, igazság és élet akar lenni a számomra -, ha vállalom a tanúságot mellette! Mindez a világban való irtózat, melyet a testnek kell elviselnie, elhordoznia. Nem ígéri azt, hogy mindezektől megszabadulhatok, azonban, azt garantálja, hogy mindezeken túl a lelkemet megőrizhetem! „A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit” [Jn 6,63]! Erről beszél Jézus ma is, de itt, már kimondja mindazt, amit akar jelenteni, és amit kénytelen érteni ezen a tanításán. Mert Ő maga már érzi és éli a saját emberségén! Nem kerülhető el! A szenvedést, a meghurcoltatást, de az áldozatot, és a tanúságot ez a világ kényszeríti ki.

Valójában ez a megtisztulás útja, az Embernek! Amikor elválik egymástól a test és a lélek. Mert nem lehet két úrnak szolgálni (Mt 6,24)! Dönteni kell! A világ kényszeríti ki a döntést, mert a világban van az erőszak, és a világ az, aki nem viseli el Isten jelenlétét, aki a mindeneknek javát akarja. Az erőszak a maga javát keresi, a gonoszság minden felett akarja megszerezni azt a hatalmat, amit tudja – voltaképpen tisztán látja -, hogy nem szerezhet meg. Mégsem képes ebbe belenyugodni. Ezért rombol és öl, ezért a halál ura! Csakhogy, a Lélek felett nincs hatalma, a túlvilág felett nincs hatalma!

Tulajdonképpen, az Ember küzdelme az, hogy nem tud dönteni a kettő között. A most, számára olyan jó, olyan jóként akarja megélni, hogy képes érte feláldozni azt, amit csak hittel érhet el. A lelki élet teljességét! Mely csak azon túl van, hogy képes erről az életről lemondani, elengedni, veszni hagyni. Amiről Szent Ignác így beszél: „Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget, mint a betegséget a gazdagságot, mint a szegénységet, a tiszteletet, mint a gyalázatot, a hosszú életet, a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva ami jobban elvezet minket a célba, amire teremtve vagyunk.”

Teremtve vagyunk rá, hogy üdvösségünk legyen, azaz, teljességünk Istenben! Vele közösségre jutni! Ne akarjunk semmi mást ennél jobban. A halál nagy dilemmája ez: megengedem a magam számára, hogy Isten szándékára éljek és haljak, vagy érvelésemmel visszautasítom Őt? És ettől a döntéstől – a halálra várás magányában -, senki sem foszthat meg bennünket. Egyedül én magam vagyok az, aki ezt a döntést elutasíthatom magamtól. Ha, a halál úgy ér, hogy azt elfogadhatom! A félelmet fel kell, hogy váltsa a megengedés: legyen nekem Istenem szándékod szerint! Ha félelemben távozom, mert a távozástól semmi sem óvhat meg, akkor a szenvedés marad meg számomra örökre, ha a megengedés, akkor Isten őrzi meg lelkemet a Vele való közösségre! Ez utóbbit vágyom, és kérem Istenem! Ez az élet szenvedése váljon lelkem javára! Ámen