A teljes bizalom, az értő, és megismert

ApCsel 2,14a.36-41 - Akkor Péter, aki a tizeneggyel ott állt, felemelte szavát, és beszédet intézett hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, s halljátok szavamat! Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” Amikor ezeket hallották, szívükben megrendültek. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk, férfiak, testvérek?” Péter azt felelte nekik: „Tartsatok bűnbánatot, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól, valamint a ti fiaitoknak, és mindazoknak, akik távol vannak [Iz 57,19], de akik közül mindenkit meghív magához a mi Urunk Istenünk.” Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Mentsétek meg magatokat ettől a gonosz nemzedéktől!” Azok tehát megfogadták szavát és megkeresztelkedtek; körülbelül háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

Zs 22 - Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

1Pét 2,20b-25 - Hiszen miféle dicsőség az, ha vétkeztek, és azért viselitek el a pofonokat? De ha jót cselekedtetek, és békével tűrtök, ez kedves Isten előtt. Hiszen erre vagytok hivatva, mert példát hagyva nektek, Krisztus is szenvedett értetek, hogy az ő nyomdokait kövessétek. Ő, aki bűnt nem cselekedett, s álnokságot sem találtak szájában [Iz 53,9], aki, mikor szidalmazták, maga nem szidalmazott, mikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos Bíróra; aki a mi bűneinket maga elviselte testében a fán, hogy a bűnöknek meghalva az igazságnak éljünk; az ő sebe által gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint a tévelygő juhok [Iz 53,5k], de most megtértetek lelketek pásztorához és felügyelőjéhez.

Jn 10,1-10 - „Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott. Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

A teljes bizalom, az értő, és megismert – beismert, vagy felismert – alárendeltség elfogadása. Mert megértem, és belátom, hogy számomra ez a jó! Biztos, és biztonságot adó az, ha Őt követem. Biztos, hogy nem kell Benne csalódnom. Valami ilyesmire gondolok, amikor Jézust, mint pásztort, képzelem el.

Ugyanakkor, azt mondja magáról, mint pásztorról, hogy Ő az ajtó, a juhok számára. Ajtó, amelyen ki is lehet menni és be is lehet menni! Ez izgalmas, hiszen nem jelent fogságot, kényszert. Nem jelenti azt, hogy elveszi tőlem azt lehetőséget, hogy kétkedjek, vagy bizonytalankodjak. De azt is megengedi, hogy a helyes, és jó döntésemhez bizonyosságot szerezzek, megfontolt, és megnyugtató döntésemre juthassak, akkor, amikor azt akarom mondani, hogy bent szeretnék maradni!

Nyomatékosan, többször is említi a „juhait”, akik nem tévelygők, hanem bizonyosak abban, hogy ki számukra az, akire rábízhatják magukat. De juhok, vagyis, egymáshoz annyiban tartozók, amennyiben egy a pásztoruk. Nem egymást szelídítgetik, nem egymásra hallgatnak, nem egymást molesztálják, és nem egymást kényszerítik döntésre, nem is egymást hozzák döntési helyzetbe, mert mindegyikük a pásztorra hagyatkozik!

Érdekes kapcsolatrendszert vázol fel Jézus. Én arra jövök rá, hogy egyházképünk nem ezt mutatja. Mi nem ilyen nyáj vagyunk, és nem így vélekedünk a pásztorról. Talán nem is látjuk a pásztort, mintha kitakarná valami, vagy valaki a pásztort a szemünk elől, és mintha mi ezt hagynánk. Nyájként élünk, és viselkedünk, vagy szétszéledt, tévelygő juhok vagyunk?

Atyánk! Hozzád sóhajtok, bölcsességedet kérve! Áraszt ki ránk az idei Pünkösdön Szentlelked erejében, hogy erőnkké legyen lélekben és testben az a szentség, mely életet akar lehelni a világba! Jöjj és tölts el bennünket, kik éhezzük és szomjúhozzuk Az Életet! Ámen