Nem félelemkeltés, nem is rettegéskeltés

Dán 12,1-3 - Abban az időben felkel azonban Mihály, a nagy fejedelem, néped fiainak oltalmazója, és olyan idő jön, amilyen a nemzetek keletkezése óta addig az időig még nem volt. Abban az időben megszabadul népedből mindenki, aki be van írva a könyvbe. Akkor azok közül, akik a föld porában alszanak, sokan felébrednek: némelyek örök életre, mások pedig, hogy örök gyalázatot lássanak. Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön-örökké, miként a csillagok.

Zsid 10,11-14.18 - Mert minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; ő pedig egy áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké trónol Isten jobbján, arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék [Zsolt 110,1]. Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.

Mk 13,24-32 - Azokban a napokban, a szorongattatás után a nap elsötétedik, a hold nem sugározza fényét, a csillagok lehullanak az égről [Iz 13,10], és az erők, amelyek az egekben vannak, megrendülnek. Akkor meglátják majd az Emberfiát, amint eljön a felhőkben, nagy hatalommal és dicsőséggel [Dán 7,13]. Elküldi angyalait, és egybegyűjti választottait az ég négy tája felől [Zak 2,10], a föld végétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor azt látjátok, hogy mindezek megtörténnek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtóban. Bizony, mondom nektek: nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindezek meg nem történnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak. Azt a napot és az órát azonban senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, csak az Atya.

Nem félelemkeltés, nem is rettegéskeltés, és nem is depresszióba kergetés Jézus szándéka. Szerintem egy dologra próbál rávilágítani: úton vagyunk, mely úton el fogunk oda érni, amikor szembesülnünk kell azzal, hogy mire használtuk fel utunkat? Azt az utat, melyre az Atya szánt bennünket, és melyet Jézussal van módunk megtenni. Az úton mi volt számunkra a fontos, milyen értékrend vezetett bennünket utunkon, és milyen úti céllal jártuk utunkat?

Nem hiszek abban, Istenképem ellenére van az az állítás, miszerint Isten a bűneinket akarja ott és akkor felhánytorgatni. Sokkal inkább hiszem Istennek azt az irgalmas szeretetét, mely bizalmatlanságunkat, bűntudatunk hiányát, bűnbánatunk hiányát, kéri rajtunk számon. Azt, hogy mikor nem igényeltem, mikor nem fogadtam el, mikor kételkedtem végtelen szeretetében, melynek a hit által kellett volna növekednie bennem. Nincs olyan, hogy aki úton van, ne tévedne, vagy meg ne rogyna, el ne bukna. Aki így él, az nem úton van, hanem valahol várakozik, azon töprengve, rettegve, kételkedve, hogy ha mégis rászánom magam, hogy útra kelljek, jaj, mi lesz, ha elesem, megbotlok, vagy tévedek.

Isten szabadnak teremtett, és a szabadságomat akarja minduntalan visszaadni, a szabadságomról akar minduntalan biztosítani akkor, mikor botladozásomban segítségemre van! Istennel kiengesztelődésre addig van időm, míg utamon járok. Az út nem úgy ér véget, Jézus elmondása szerint, hogy annak végét ne láthatnám előre, csak látóvá kell válnom rá! Nem attól kell tartani, hogy véget ér, nem arra kell koncentrálnom, hogy én miért nem tudhatom azt, az órát, percet, hanem arra kell magamat felkészíteni, hogy képessé váljak érteni az Atya szándékát, tetteit, hogy felkészülten érjen az, amikor elérkezik a pillanat.

„Láss, ne csak nézz”, mondja a dal. De, hogy minek a látására teszem magam képessé, az attól függ, hogy én magamat mire teszem érzékenyé, látóvá. Képességeim alakíthatók, fejleszthetők, míg a változásra alkalmas vagyok! A szentírás az a mű, melyből egy életút számára, az én életutam számára, benne vannak azok segédletek, melyek azért vannak benne, hogy én, mikor odaérek, ne legyen semmi meglepetés a számomra. Hanem vágyakozással, örömmel, bizalommal, hittel, és szeretettel fogadjam, engedjem meg a magam számára az Atya végső akaratának ismerősként felcsendülését.

Ebben élni, és távozni add meg nekem Istenem: „egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket”, mit megszentelt legyen részem Pál szavaiban, segíts meg engem! Ámen