Még meg sem születtem, és már reményem lett egy új életre!

Én 3,1-4a - Fekvőhelyemen éjjelente kerestem, akit szeret a lelkem. Kerestem, de nem találtam. „Felkelek, járom a várost, az utcáit és tereit, keresem, akit szeret a lelkem!” Kerestem, de nem találtam. Ott jártak a várost járó őrök. „Láttátok-e, akit szeret a lelkem?” Alighogy elhagytam őket, megleltem, akit szeret a lelkem, megragadtam, el nem engedem, amíg be nem viszem anyám házába, édes szülőm kamrájába.

vagy

2Kor 5,14-17 - Krisztus szeretete sürget minket. Azt gondoljuk ugyanis, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor valamennyien meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, már ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Mi tehát mostantól fogva senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust test szerint ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Ezért aki Krisztusban van, új teremtmény; a régiek elmúltak, s íme, újak keletkeztek.

Jn 20,1-2.11-18 - Mária Magdolna a hét első napján kora reggel, amikor még sötét volt, a sírhoz ment, és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírbolttól. Elfutott tehát, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és azt mondta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” Mária pedig kinn állt a sírnál, és sírt. Amint sírdogált, lehajolt a sírboltba. Két angyalt látott fehér ruhában ülni, az egyiket fejtől, a másikat lábtól, ahol Jézus teste feküdt. Azok megkérdezték tőle: „Asszony, miért sírsz?” Ő azt felelte nekik: „Elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették!” Ahogy ezt kimondta, hátrafordult, és látta Jézust, hogy ott áll, de nem tudta, hogy Jézus az. Jézus megkérdezte tőle: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Ő pedig, azt gondolva, hogy a kertész az, ezt felelte neki: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted, és én elviszem!” Ekkor Jézus megszólította őt: „Mária!” Erre ő megfordult, és héberül így szólt: „Rabbóní!”, ami azt jelenti: Mester. Jézus azonban így szólt: „Ne tarts fel engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj el a testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elment, és hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat!”, és hogy ezeket mondta neki.

Még meg sem születtem, és már reményem lett egy új életre! Krisztusban, Akit előbb megismertem emberként, a Szentírás sorai között, de hogy felnőni mertem hitemben, kitekintve a katekizmus lapjaiból, hogy saját hitemet megélhessem, már az Istenember voltával ismerkedem, akit az Atya felmagasztalt. A Fiú Isten toporog ajtómban, és várja, hogy beengedjem otthonomba, testem templomába. Ez már az Eucharisztia megtapasztalása, a lélekben megismerhető valósága. Aki majd újra eljön, ítélni élőket és holtakat. Jézus az, aki élettel teli léttel hív, halála, majd feltámadása, és végül, megdicsőülése által!

Hiszem-e sorsomat, mely Jézus sorsával lehet hasonlatos? Megküzdi életét, hogy tanúságot tegyen az Atyáról, amit most, már a Biblia soraiból lehet, hogy meggyőzőnek tartok, akkor mégsem volt az a zsidóság számára. De ez, még csak emberi vonatkozásnak tűnhet. Ám, azt mondja, hogy minden ember bűnét veszi magára, így megváltottaknak tekint, Aki már Istenként nevez bennünket azoknak! Azt követően, a feltámadás által, már üdvösségre hív bennünket! De mert Ő mindenben megfelelni volt képes az Atya akaratának, a feltámadás dicsőségét is megélni lesz képes, felmagasztaltatik az örökös dicsőségbe, látszólag a mennybe vétetik.

Mindez, megtörténhetne bármelyikünkkel, ha képesek lennénk erre az isteni tisztaságnak a megélésére. Ezt hiszem magam! Isten-azonosságot Jézussal együtt megélhetne ember? Vagy csupán fantázia? Ha nem lett volna olyan, aki ezt megpróbálja, akkor nem lennének szentek, boldogok és vértanúk. Az alapproblémánk az, hogy a katekizmus Istenét próbáljuk elsajátítani, ami rettenetesen merev kép. E helyett a magunk Istentudatát kellene megformálni. Azt az Istent megnevezni, aki minden tapasztalásomban, közlésében, életmódomban, kommunikációban, személyesen akar megérinteni, felismertetni magát velem. Csak engednem kell Neki! Ami imádságos élet nélkül nem megy! Nekem kell hozzá hasonlóvá lenni, hogy megérthessem, nem szabad várnom, hogy majd Ő legyen olyanná, hogy megérthessem!

Istenem adj alázatot nekem, hogy képes lehessek az alázatra! Ámen