Hiszem a Lélek kiáradását rám?
ApCsel 2,1-11 - Mikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen. Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre. Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak. Ekkortájt az ég alatt található mindenféle nemzetből való istenfélő zsidók tartózkodtak Jeruzsálemben. A zaj hallatára tömeg verődött össze, és teljesen elképedtek, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket. Mindnyájan álmélkodtak és csodálkoztak: „Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak? Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk? Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és a Cirene körüli Líbia részeinek lakói, a Rómából való jövevények, zsidók, prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”
1Kor 12,3b-7.12-13 - Ezért tudtotokra adom, hogy senki, aki Isten Lelke által szól, nem mondja: „Átkozott legyen Jézus!”, és senki sem mondhatja: „Jézus az Úr”, csakis a Szentlélek által. A kegyelmi adományok különfélék ugyan, de a Lélek ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. És az erőmegnyilvánulások is különfélék, de Isten, aki mindezt mindenkiben cselekszi, ugyanaz. A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele. Mert amint a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájunkat egy Lélek itatott át.
Jn 20,19-23 - Mikor azon a napon, a hét első napján este lett, és a helyiség ajtaja, ahol a tanítványok összegyűltek, be volt zárva a zsidóktól való félelem miatt, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat. Aztán újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Amikor ezt mondta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek; akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak.”
Hiszem a Lélek kiáradását rám? Nem kell a külsőség erejét várnom, nekem belülről kell, hogy betöltsön, a hit által, mely kegyelem, és mely sajátom! Nem ismeret, és nem tudás, de tudatomat formáló erő, a szeretet szétáradása által, mely alázatommal együtt növekvő erő kell legyen bennem. A mi identitásunk, valós önazonosságunk Isten kell legyen! Erre figyelmeztet G.W. Hughes, jezsuita atya, az Isten mindenekben c. könyvében tett tanúságtételében. Számunkra, akik hisszük Isten jelenvalóságát, Isten mindig a tényekben van, ami biztonságot ad. Képessé téve bennünket arra, hogy békességben legyünk önmagunkkal a bizonytalanságban is, vigasztalás a zűrzavarban! Így lesz érthetővé Pál szava: „A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” Erről a békességről kell tanúskodnunk, legelőbb egymásnak, de a világ számára is! Mert, „mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté keresztelkedtünk”! „„Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” A küldetés lehelet könnyedségét kell magunkra venni, minden görcsösség, erőlködés nélküli szeretetben levés bizonyosságával, mely a bizonytalanságban is bizonyosságunk lehet!
Áldalak Istenem, ki szerető Isten vagy, és bátorítasz rá, hogy gyengeségemben is bátorságoddá legyek. Mert nem nekem kell magamban bizonyosságra találnom, hanem gyengeségemben kell Neked megengednem, hogy szétáradj, kiáradj, erőddel befedd gyengeségemet. Hogy Szent Pállal mondani bírjam: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem.” [Gal 2,20] Ámen
