Én, ma ezt a gondolatot kapom fel

Józs 24,1-2a.15-17.18b - Aztán Józsue egybegyűjtötte Izrael valamennyi törzsét Szíchembe, összehívatta a véneket, a fejedelmeket, a bírákat s az elöljárókat, s amikor azok odaálltak az Úr elé, így szólt a néphez: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: A folyóvízen túl laktak eleinte atyáitok, Táré, Ábrahámnak és Náchornak atyja és más isteneknek szolgáltak. Ha azonban rossznak látjátok, hogy az Úrnak szolgáljatok: választhattok. Válasszátok ma, ami tetszik, kinek akartok inkább szolgálni: azoknak az isteneknek-e, akiknek atyáitok szolgáltak Mezopotámiában, vagy az amoriták isteneinek, akiknek földjén laktok: én és házam azonban az Úrnak fogunk szolgálni.” Azt felelte erre a nép: „Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az Urat és más isteneknek szolgáljunk. Az Úr, a mi Istenünk. Ő hozott ki minket s atyáinkat Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából, Ő vitt végbe szemünk láttára igen nagy jeleket, Ő őrzött minket az egész úton, amelyen jártunk, s azok között a népek között, amelyek között átjöttünk, s Ő vetett ki minden nemzetet az amoritákkal, ennek a földnek, amelyre bejöttünk, lakóival együtt. Az Úrnak fogunk tehát szolgálni, mert Ő a mi Istenünk.”

Zs 33 - Dávidtól, amikor őrültséget színlelt Abimelek előtt, és az továbbengedte őt. Áldom az Urat minden időben, ajkamon van dicsérete szüntelen. Az Úrban dicsekszik lelkem, hallják meg a szelídek s örvendezzenek. Magasztaljátok az Urat velem, dicsérjük együtt az ő nevét. Kerestem az Urat és meghallgatott, minden rettegésből kiragadott engem. Nézzetek rá és megvilágosultok, és arcotok meg nem szégyenül. Íme ez a szegény kiáltott, az Úr meghallgatta, és kiszabadította minden szorongatásából. Az Úr angyala az őt félőket körülsáncolja, és kiragadja őket. Ízleljétek meg és lássátok, milyen édes az Úr, boldog az az ember, aki őbenne bízik! Féljétek az Urat, szentjei mind, mert nem szenvednek szükséget, akik őt félik! Gazdagok nyomorba juthatnak s éhezhetnek, de akik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek. Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám, az Úr félelmére tanítlak titeket. Ki az, aki élni akar, s jó napokat kíván látni? Őrizd meg nyelvedet a gonosztól, s ajkad ne beszéljen csalárdságot! Fordulj el a rossztól és tégy jót, keresd a békét és azt kövesd! Az Úr szemmel tartja az igazakat, és imádságukat meghallgatja. De az Úr tekintete ott a gonosztevőkön is, hogy eltörölje emléküket a földön. Kiáltottak az igazak és az Úr meghallgatta, és minden szorongatásukból kiszabadította őket. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megmenti az alázatos lelkűeket. Sok nyomorúság éri az igazakat, de az Úr valamennyiből kimenti őket. Megőrzi minden csontjukat, egy sem törik el belőlük. Gonoszságuk öli meg a bűnösöket, s megbűnhődnek akik gyűlölik az igazat. De szolgáit az Úr megszabadítja, és senki sem bűnhődik, aki benne bízik.

Ef 5,21-32 - Engedelmeskedjetek egymásnak Krisztus félelmében! Az asszonyok engedelmeskedjenek férjüknek, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, amint Krisztus is feje az egyháznak; ő a test üdvözítője. De mint ahogy az egyház Krisztusnak van alárendelve, úgy az asszonyok is mindenben a férjüknek. Ti férjek, szeressétek feleségeteket, ahogyan Krisztus is szerette az egyházat! Önmagát adta érte, hogy a víz fürdőjében az ige által megtisztítva megszentelje, és dicsővé tegye magának az egyházat, hogy sem folt, sem ránc, sem más efféle ne legyen rajta, hanem legyen szent és szeplőtlen. Ugyanígy a férfiak is úgy szeressék feleségüket, mint önnön testüket. Aki szereti a feleségét, önmagát szereti. Hiszen soha, senki sem gyűlöli a testét, hanem táplálja és ápolja, akárcsak Krisztus az egyházat, mert tagjai vagyunk az ő testének. „Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és ketten egy test lesznek” [Ter 2,24]. Nagy titok ez; én pedig Krisztusról és az egyházról mondom!

Jn 6,60-69 - Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták: „Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?” Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik: „Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.” Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette: „Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: „Talán ti is el akartok menni?” Simon Péter azt felelte: „Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.”

Én, ma ezt a gondolatot kapom fel Krisztustól: „Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” (Jn 6,44; 6,65) Ez a szózat ragad el! Hogy elmélkedjek erről az igazságról. Mert hittel vallom, hogy Jézus minden szava Igazság, mely az Atyával egylényegű és Hozzá vezeti az Embert!

Vizsgálom magamat: mennyi bennem, hol van bennem az az erő, mely Krisztushoz tartozóvá akar tenni engem? Mi az az erő, mekkora, és milyen, mely az Atya vonzását cáfolni, meghazudtolni akarja számomra?

Számomra már az is megnyugtató, hogy e kérdéseket ilyen módon tudom megfogalmazni. Hiszen, már a kérdés felvetésében benne van irányultságom, az a vágy, mely motívumom, és mely a gonosz mesterkedést gonosznak tartja, és az igazat igazolni akarja. Ebben a helyzetben, Isten kegyelme már benne van. Ezért állíthatom azt, hogy Isten szeretete, minden igenem indítékát megelőzi. Ő előbb szeretett, és szeret engem, mint ahogy a szabad akaratomból eredő, tudatos, és eltökélt válaszomat képes lehetnék megfogalmazni, és méltóságom megőrzésével az igenem mellett kitartani.

Azt is állítom, hogy igenem gyermeki igen. Amiért azt előbb lehetek képes kimondani, mint azt tudatossággal vállalnám. Az igenhez fel kell nőni az Embernek. Ahhoz az igenhez, melyet az Atya, minden teremtő szándéka, akarata és szeretete egészében el nem gondolt már, engem elgondolva, és bele állítva üdvösség tervébe. Az én igenem, így, tulajdonképpen azt jelenti, hogy elfogadom Isten velem való szándékát, tervét. Akarom, hogy megtörténjen velem az Ő szándéka. Aki Krisztusban mutatja meg az én utamat, hogy az igenem hogyan testesülhet meg, válhat termékennyé, és bőséges terméssé az Atya házának javára.

Tudnom kell e szavakat, mint a ’bőség’ -et is, szabadon értelmeznem. Azt kell értenem, hogy Isten az én esetemben mit ért bőségen, és nem szabad belevesznem abba a kísértésbe, hogy a bőség értelmezését fenntartsam a magam számára. Így, olyan kritériumokat, feltételeket szabjak a magam számára, melyek eleve nem lehetnek enyémmé. Tévedéseink, téves életszabályaink lehetnek azok, melyek jószándékból vezetnek félre, és térítenek le bennünket utunkról. Éppen ezért nem elég Krisztus számunkra, és az Ő Evangéliuma. Ehhez Isten bölcsessége adja a Szentlélek erejével azokat a kegyelmeket, melyeket, ha alázattal és szelíden érzékelünk, használhatunk a magunk javára. Nem véletlenül mondja Jézus: „Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.” [Mt 10,16]

Akinek füle van Isten Igéjére, az hallja meg, mit akar mondani a számára az Atya szeretete, és bölcsessége! Nekem az Igét, Krisztussal közösségben kell hallgatnom, és meghallanom! Taníts engem Istenem a Te Igazságodra, mely hozzám akar szólni! Ámen