Jézus szavaiba nyerünk itt beavatást

ApCsel 20,17-27 - Milétoszból beüzent tehát Efezusba, és hivatta az egyház presbitereit. Amikor azok odaértek és együtt voltak, így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy Ázsiába jövetelem első napjától fogva hogyan voltam veletek az egész idő alatt. Szolgáltam az Úrnak teljes alázatossággal, könnyhullatás és megpróbáltatások között, amelyek a zsidók cselszövései miatt értek. Semmi hasznosat el nem hagytam, mindent hirdettem nektek, tanítottalak titeket nyilvánosan és házanként. Tanúságot tettem mind a zsidók, mind a pogányok előtt az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusba, a mi Urunkba vetett hitről. És most íme, lélekben megkötözve elmegyek Jeruzsálembe, és nem tudom, mi minden vár ott rám. Csak azt tudom, amit a Szentlélek minden városban értésemre ad, hogy bilincsek és szorongatások várnak rám Jeruzsálemben. De nem félek ezektől. Az életemet sem tartom értékesebbnek, mint magamat, csak elvégezhessem pályafutásomat, az ige szolgálatát, amelyet az Úr Jézustól kaptam, hogy tanúságot tegyek Isten kegyelmének evangéliumáról. Azt is tudom már, hogy közületek, akik között jártam, s akiknek hirdettem Isten országát, többé senki sem fogja látni arcomat. Azért szentül állítom ma nektek, hogy nem szárad rajtam senkinek a vére sem. Mert nem vonakodtam attól, hogy hirdessem nektek Isten maradéktalan akaratát.

Zs 67,10-21 - Bőséges esőt adtál örökségednek, Isten, s ha ellankadt, te felüdítetted. Nyájad megtelepedett rajta, jóságodban, Isten, gondját viselted a szegénynek. Az Úr mondja a szót; Szűzek serege hozza az örömhírt: „A seregek királyai futva futnak, a háznak szépe zsákmányt osztogat. Ti pedig békén pihentek az aklok között, akárcsak az ezüstszárnyú galambok, halvány, aranyszínű tollakkal. Amikor a Mindenható szétszórja rajta a királyokat, hótól fehérlik a Szelmon.” A Básán hegye Isten hegye, a Básán hegye sok ormú hegy. Mit nézitek irigyen, ti sok ormú hegyek, a hegyet, amelyen Isten tetszéssel lakott? Bizony, ott fog lakni az Úr örökké! Tízezernél is több a harci szekere Istennek: bevonul az Úr a Sínairól szentélyébe. Felvonultál a magaslatra, foglyokat ejtettél; Hódolati ajándékként embereket fogadtál, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak. Áldott legyen az Úr mindennap! Üdvösségünk Istene hordoz minket. A mi Istenünk szabadító Isten, s az Úr, az Úr a halálból is kivezet minket.

Jn 17,1-11a - Amikor Jézus mindezt elmondta, szemét az égre emelve így szólt: „Atyám, eljött az óra: dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú is megdicsőítsen téged, ahogy hatalommal ruháztad fel őt minden test fölött, hogy mindenkinek, akit neki adtál, örök életet adjon. Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. Én megdicsőítettelek téged a földön: befejeztem a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. Most te dicsőíts meg engem, Atyám, önmagadnál, azzal a dicsőséggel, amely az enyém volt nálad, mielőtt a világ lett. Megismertettem nevedet az emberekkel, akiket a világból nekem adtál. Ők a tieid voltak, és nekem adtad őket, s ők megtartották a te szavadat. Most már megtudták, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van, mert az igéket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik; ők elfogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid. Mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém, és én megdicsőültem bennük. Én már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.

Jézus szavaiba nyerünk itt beavatást. Abba az Atyával való személyes beszélgetésbe, amikor Ő kéri az Atyát, az Atyától azt, amiért úgy tartja, hogy érdemes volt e világba jönnie. Azt mondja Jézus: „Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert ők a tieid.” És, mert tudja, hogy bevégezte küldetését, önmaga számára kéri azt a dicsőséget vissza, ami kezdettől fogva lehetet az Övé, míg az Atyával volt teljes közösségben.

Jézus, világosan látja, érzi, és érti is, hogy az válhat dicsőségévé, ha mindazok, akiket az Atya az övéből Rá bízott, elnyerik az örökkévalóságot. Pontosabban eljutnak az örökkévalóságra. Mert az örök élet nem más, mint „hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.”

Kijelenthetem magamról azt, hogy bírom Istennek, az örök Atyának, a Fiúnak, Jézus Krisztusnak az ismeretét? Kijelenthetem, akár, egyetlen emberről is azt, hogy ismerem? Vagy, csak magamról, azt, hogy ismerem magam? Ha merek őszinte lenni, nyílt, és egyenes, töredelmes, és bátor, akkor azt kell mondanom, hogy az, amit ismeretnek merek mondani, az felületesség, töredékesség, és önismeret hiányából eredő beképzeltség.

Ugyanakkor vágyakozom, akarom ismerni azt, akit szeretek, aki velem kegyes, és irgalmas, aki bizalmát soha meg nem vonja tőlem, és azt is, akit szeretnem kell – önmagamat. Mert bennem van Isten Szent Lelke, Akit csak önmagammal együtt ismerhetek meg. Nem önmagam ellenében, nem rajtam kívül, és nem nélkülem!

Amikor Jézus így imádkozik, hogy „Értük könyörgök”, akkor erre gondolhat, hogy mi mind, akik az Atyáéi vagyunk, de, akit az Atya a Fiúnak adott, bírjuk és viseljük el önismeretünket, és önismeretünkben felfedezni képesek legyünk Isten Szent Lelkét, Akit a Fiú nyilatkoztat ki, ismertet meg velünk, mindegyikünkkel személyesen.

Az feltűnik a számomra, hogy a Szentírás nem említ egyetlen olyan esetet sem, amikor Jézus, személyesen beszélgetett volna valamelyik tanítványával, mai értelemben vett személyes lelkivezetőként. A személyes találkozások és beszélgetések a Szentírásban azok, melyek mindenkire érvényes tanításokat tartalmaznak.

Jézus, talán minden személyességet a Szentlélekre bízott! Aki független tud lenni minden anyagi természetű kötődéstől, érzelemtől, és függőségtől. Mintha erre utalna az utolsó mondat: „Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi.”

Egynek lenni a Szentlélek erejéből az Atyával és a Fiúval! Vezess erre az útra engem Istenem, Atyám, Krisztus nevére! Ámen