Az emberi értetlenség egy olyan muszáj, melyet Istennek le kell győznie

ApCsel 19,1-8 - Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” Ő erre megkérdezte: „Hogyan vagytok hát megkeresztelve?” Azok így feleltek: „János keresztségével.” Erre Pál azt mondta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.

Zs 67,2-7 - Fölkel Isten, és elszélednek ellenségei, elfutnak előle, akik gyűlölik őt. Ahogyan a füst eloszlik, úgy enyésznek el, ahogyan a viasz elolvad a tűzön, Isten előtt a bűnösök úgy vesznek el! Az igazak azonban örülnek és ujjonganak Isten színe előtt, s vigadoznak örömükben. Mondjatok éneket Istennek, zengjetek zsoltárt nevének, Készítsetek utat annak, aki a felhőkön érkezik: Úr az ő neve. Ujjongjatok őelőtte, aki az árvák atyja, özvegyek bírája, Isten az ő szentséges hajlékában. Isten, aki lakást ad a házban az elhagyottnak, a foglyokat kivezeti a bőségre, a lázadókat azonban a sivatagban hagyja.

Jn 16,29-33 - Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

Az emberi értetlenség egy olyan muszáj, melyet Istennek le kell győznie, hogy az Embert megmenthesse. És ez a „muszáj”, az emberben a szabadságának következménye. Szabad vagyok rá, hogy értsem, és arra is hogy ne. Sőt! Mindent úgy érthetek, ahogyan nekem az jólesik, kényelmes, kellemes. Csakhogy, nem minden, mi kellemes válik javamra. De az Ember, nem okvetlenül értelmes lény. Az ész és az értelem, mi több, a bölcsesség, egymással nincsenek kényszerkapcsolatban. Ráadásul, én, az Ember nem is akarom e hármat feltétlenül összekapcsolni, mert jobban tetszik az ami kellemes, olykor, mint ami javamra válik. Különösen azért, amiért az, ami a javamat szolgálja, következmény, míg a kellemes az éppen zajló pillanat szülötte.

Jézus azt mondja, hogy bízzak Benne, mert Ő legyőzte a világot. Amit én nem mondhatok el magamról, és talán nem is mindig akarok. Én inkább vagyok sportoló, mint szerzetes. Versenyezni szeretek, és győzni. Inkább, mint áldozatot hozni, vagy áldozattá lenni. Én sokkalta inkább vagyok karrierista, mint alázatos, és engedelmes.

Jézus jól látja a helyzet komikumát, tragédiáját: „amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok”. Mert mindenkinek a maga gondja a legnagyobb. Ráadásul, ha lehet értetlennek lenni, nem tudni mit kezdjünk a helyzettel, akkor visszavonulunk a magunk biztonságos környezetébe. Ha a problémára nem tudunk megoldást, akkor igyekszünk megkerülni. Erre a helyzetre mutat rá Jézus: nem lehetek soha – ezek után – olyan elhagyatott, hogy ne számíthassak Isten jelenlétére, és megoldására, felszabadítására, a terheim alól! Istennek mindenre van megoldása, csak ne akarjak én megoldani mindent, feltétlenül és erőből! Bizalom, Rá bízni magam Isten gondviselő szeretetére! Még akkor is, amikor a világ megpróbáltatásai ki akarnak kezdeni, készíteni bennünket! Nincs lehetetlen helyzet, csak lehetetlen ember, aki nem képes bízni Istenben! „Békességtek legyen bennem”! – mondja Jézus. „Bízzatok”! – bizalom, hogy biztonságom legyen, még akkor is, amikor már magamban sem tudok megbízni, és magam számára biztonságot teremteni! Jézus, Aki „legyőzte a világot”, magát ajánlja minden gondunk és bajunk esetére! Ő a Megváltó és Megszabadító is! Legyen áldott Isten, Aki az élőknek élő lelke által ad bizonyosságot, biztonságot, hogy bizalmat szavazzak az Életnek! Köszönöm Atyám, Istenem! Ámen