A Szentlélek Krisztus közösségét építi.

Iz 7,10-14 - Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!” De Ácház azt mondta: „Nem kérek, és nem kísértem az Urat.” Erre a próféta így szólt: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Zs 39 - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Várva-vártam az Urat, s ő lehajolt hozzám. Meghallgatta könyörgésemet, kihúzott a nyomorúság verméből, a sár fertőjéből; Lábamat kősziklára helyezte, lépésemet biztossá tette. Új éneket adott számba, Istenünket dicsérő szózatot.Sokan látják és félelem fogja el őket, s az Úrba vetik reményüket. Boldog az az ember, aki az Úrba vetette reményét, s aki nem tart a gőgösöktől, a hazugságra vetemedőktől. Sokat tettél értünk, Uram, én Istenem, csodáiddal és terveiddel: nincs hozzád hasonló senki sem! Hirdetni akarom őket és beszélni róluk, de túl sok ahhoz, hogy számba vehetném. Vágóáldozatot és ételáldozatot nem kívántál, hanem készségessé tetted fülemet. Égő- s bűnért való áldozatot nem követeltél, ezért így szóltam: „Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat. Ezt akarom, én Istenem, törvényed a szívemben van.” Nagy gyülekezet előtt hirdetem igazságodat; Íme nem tartom vissza ajkamat, Uram, te tudod! Igazságodat nem rejtem el szívemben, hűségedet és segítségedet hirdetem. Nem titkolom irgalmadat és hűségedet a nagy gyülekezetben. Te, Uram, ne vond meg irgalmadat tőlem; Kegyelmed és hűséged tartson fenn mindenkor engem, mert számtalan veszély környékez; utolértek gonoszságaim, fel sem tudok tekinteni, számosabbak, mint a hajszál fejemen, és a szívem is elhagyott engem. Teljék kedved, Uram, megmentésemben, Uram, siess segítségemre. Jöjjenek zavarba mind és szégyenüljenek meg, akik életemre törnek, hogy elvegyék. Hátráljanak meg és piruljanak, akik rosszat akarnak nekem. Dermedjenek meg zavarukban, akik azt mondják: „Úgy kell neked!” Ujjongjanak s örvendezzenek benned mindazok, akik téged keresnek; „Magasztaltassék az Úr!” - mondják mindenkor, akik örvendeznek szabadításodon. Bár én koldus vagyok és szegény, az Úr majd gondoskodik rólam. Segítőm és szabadítóm te vagy, Istenem, ne késlekedj!

Zsid 10,4-10 - Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. Ezért mondta, amikor a világba jött: „Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nekem; az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked. Akkor azt mondtam: Íme, eljövök! A könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy megteszem, Istenem, a te akaratodat.” Először azt mondja: az „áldozatokat és ajándékokat, az égő- és engesztelő áldozatokat nem akartad, nem tetszenek neked”, amelyeket a törvény szerint mutatnak be. Aztán azt mondta: „Íme eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat” [Zsolt 40,7-9G]. Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe a következőt állítsa. Ezzel az akarattal szenteltek meg minket Krisztus Jézus testének egyszer történt feláldozása által.

Lk 1,26-38 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni [Iz 7,14]. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja Dávidnak, az ő atyjának trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége” [2 Sám 7,13; Iz 9,6]. Mária erre megkérdezte az angyaltól: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; azért a Szentet is, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiat fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van, ő, akit magtalannak hívtak, mert Istennél semmi sem lehetetlen” [Ter 18,14; Jób 42,2]. Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.

A Szentlélek Krisztus közösségét építi. Jézus Krisztus közössége viszont, Isten országának az építője. Ha nem vagyok a Szentlélekben Krisztussal közösségben, akkor elvesztem. Saját „karrieremet” csak Velük közösségben építhetem.

Vajon, értjük, ill. értem én azt, mit jelent, a Szentlélekben eltelve állapot? Tegnap arra döbbentem rá, hogy mennyire bezártak, megmerevedettek vagyunk a magunk rendszerébe, amit mi magunk építünk fel, alakítunk ki, teremtve magunk számára biztonságos környezetet?

Tulajdonképpen – ahogy ezen eltűnődtem – a bűnös, és Istentől idegen világ nyomja ránk ezzel a bélyegét. Hiszen, a közösségi lét lényege az, hogy egymást megerősítjük szabadságunkban és egyben jóra képességünkben, illetve szentségi létünkben. Pontosabban: így kellene lennie, de nem így van! Sokkal inkább az ellenkezője az igaz: egymást kilökjük, kilendítjük a szentségben biztonságot adó nyugalmi állapotunkból. Éppen ezért, nem marad más hátra, mint az, hogy magunk teremtsük meg biztonságot adó nyugalmi állapotunkat. Pótcselekvés ez, nem más. Ráadásul hibás, téves pótcselekvésünk. Mert amikor bajban vagyunk, nem az édesapához, vagy édesanyához futunk, azaz, Istenhez, hanem mi próbáljuk a magunk igényei szerint feltételeinket biztosítani. Hát, ez bizony, nem keresztény életállapot! Rosszul szocializálódtunk. Nem lettünk tudatosan ránevelve arra, hogy hol keressük biztonságunkat és bizonyosságunkat, akkor, amikor az élet dolgaiban kellene kérdéseket feltennünk, és keresnünk a kérdéseinkre válaszainkat. Nem tanultunk meg kérdezni, és kérdéseinknek irányát kutatni. Kitől kell választ kérnem, és kinek a válaszát kell elfogadnom?

Na, de mit jelentsen számomra az, amit olvasok az ősegyház történetében, amit Lukács úgy fogalmaz meg, hogy ’Szentlélekben beteltek’ (l.: ApCsel 4,31). A Szentlélekben eltelt szívűek valamilyen más állapotban vannak? Lehet, hogy ezt én nem ismerem, és fel sem érem, hogy mit jelent ez? Mert Péter milyen módon tanított, amire ezrek megtértek és megkeresztelkedtek? Vagy: Péter milyen állapotban volt, amikor Ananiásra és feleségére ráolvasta bűnüket, és halálukat? Péter úgy el volt telve Szentlélekkel, hogy látta azt, ami az éppen kibontakozó egyházközösséget csírájában képes lehetett volna elpusztítani, tönkre tenni, vagy legalább is ártott, mert a gonosz mesterkedése volt.

Hogy képessé legyünk megtenni Isten akaratát, azt, amit általam akar Ő megtenni, közösségre kell lépnem a Szentlélekkel. Amire úgy juthatok el, ha Jézus Krisztussal közösségben vagyok! Parancsai szerint élni! De, ebben is a Szentlélek segíthet engem! Hát jöjj Szentlélek és győz le engem, hogy az Atya Isten győzedelmére lehessek! Mária, Aki igent mondani képessé lehettél a Lélek erejében, az Atya akaratára, legyél közbenjáróm és megsegítőm! Ámen