Tegnap este részt vettem egy előadáson

Jer 7,23-28 - hanem ezt a parancsot adtam nekik: Hallgassatok szavamra, akkor Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek! Járjatok mindig azon az úton, amelyet parancsolok nektek, hogy jó dolgotok legyen! De nem hallgatták meg, és nem hajtották ide fülüket, hanem gonosz szívük megátalkodottságában annak tanácsai szerint jártak; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. Attól a naptól fogva, amelyen kijöttek atyáitok Egyiptom földjéről, mind a mai napig küldtem hozzátok valamennyi szolgámat, a prófétákat; nap mint nap, idejekorán küldtem. De nem hallgattak rám, és nem hajtották ide fülüket, hanem megkeményítették nyakukat, és még gonoszabbul cselekedtek, mint atyáik. Ha elmondod nekik mindezeket az igéket, nem fognak rád hallgatni; ha szólítod őket, nem fognak válaszolni neked. Azért mondd nekik: Ez az a nemzet, mely nem hallgatott az Úrnak, az ő Istenének szavára, és nem fogadta meg az intelmet. Elveszett a hűség, eltűnt a szájukból.

Zs 94 - Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, ujjongjunk szabadító Istenünknek. Járuljunk eléje magasztalással, vigadjunk előtte zsoltárokkal. Mert nagy Isten az Úr, hatalmas király ő minden istenen. Kezében vannak a föld mélységei, s övé a hegyek csúcsa. Övé a tenger, ő alkotta meg, s az ő keze formálta a szárazföldet. Jöjjetek, imádjuk, hajoljunk meg, boruljunk térdre az Úr, a mi alkotónk előtt! Mert ő az Úr, a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népe, s kezének juhai vagyunk. Ma, ha szavát meghalljátok: „Ne keményítsétek meg szíveteket, Mint Meribánál s Massza napján a pusztában, hol atyáitok megkísértettek engem: próbára tettek, bár látták műveimet. Negyven esztendeig undorodtam e nemzedéktől, s azt mondtam: Tévelygő szívű nép ez. Nem ismerték útjaimat, ezért haragomban megesküdtem: Nem mennek be nyugalmamba!”

Lk 11,14-23 - Egyszer kiűzött egy ördögöt, amely néma volt. Amikor az ördög kiment, a néma megszólalt, a nép pedig elcsodálkozott. De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór.

Tegnap este részt vettem egy előadáson. Prof. Dr. Boros László G. tartotta, aki magyar származású, Amerikában él, a Kalifornia Egyetem Los Angeles (UCLA) Orvostudományi Kar Gyermekgyógyászat Tanszékében társprofesszora, egyben anyagcsere és endokrinológia kutatásvezető a Kalifornia Egyetem Klinikai és Transzlációs Tudományok és Los Angeles Orvosbiológiai Kutatóintézeteiben a Los Angeles kikötő Orvosi Központnál (LABIOMED), valamint a SiDMAP, LLC tudományos igazgatója. Dr. Boros biokémikus, előadása a mitokondriumról és a deutériumról szólt. A tudományos megállapításait pedig a Biblia kontextusában taglalta. Felvetette azt a kérdést is, hogy hogy lehetséges az, hogy Jézus a szamáriai asszonynak nyíltan beszélt, azonban tanítványainak, és a tömeghez példabeszédekkel szólt. Ha Ő tanítványa lett volna, biztos rossz néven vette volna – mondta – hogy ezzel a prostituálttal ilyen nyitott volt, de velük nem.

Lám, ma is, Jézus példabeszédeiből hallhatunk egyet. A tanítványokban is felmerült az a gondolat, úgy látszik, ami Dr. Borosban is. Egy ilyen esetről tesz említést Máté evangéliuma: „Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: »Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?« Ő ezt válaszolta nekik: »Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ‘Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket’. ^{(Iz 6,9-10)} A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.” [Mt 13,10-17]

Ugyanakkor az is eszembe jut, hogy Jézus azt mondja, „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” [Mk 2,17] Az orvos pedig a beteggel bizalmasan kell, hogy beszéljen, nem pedig úgy, ahogy sokakkal, úgy általánosságban! Igen, ezért van szükségünk arra, hogy személyes kapcsolatba lépjünk Istennel, miután magunkat betegnek diagnosztizáljuk! Legalább is, belátjuk azt, hogy nem vagyunk egészségesek, gyógyulni szeretnénk, de gyógyulásunkra magunk erejéből kevesek vagyunk!

Visszatérve még egy gondolat erejéig a tegnapi előadásra: ott a fizikai, anyagi mivoltunk állapotáról volt szó. A test állapotbéli voltáról, mely nem független a körülményektől sem. De, amiért, mi magunk tenni képesek lehetünk, ha a tudományban hinni lehet és szabad. De ez csupán a fizikum, a materiális létállapotról szól. Jézus azonban más dimenziókra próbál elvezetni bennünket, mely nem az anyagi világban való megrekedésre vonatkozik, hanem, pontosan arra, hogy hogyan léphetünk túl e világ keretein. Arra dimenziókra akar Jézus rámutatni, mely időtől és tértől nem behatárolt, mert örök, és független. Mi több: nincs semmi olyan akadályozó tényező abban a létállapotban, mely aggodalomra, kétségre, bizonytalanságra, vagy töredékességünkre és képtelenségünkre felhívná a figyelmünket!

Ahol a tudomány, a szellem, az érzelem, a remény, a hit, a bizalom hatalma érvényét veszti. A bizonyosság lesz ott úrrá! Nem lesz többé ígéret, mert ott már minden tény és állandósult, felhőtlen boldogságra változik!

A gyógyulni vágyó ember számára ez az a küszöb, amit átlépni vágyakozik, mert józanságával felismerni kényszerült. Mikor már megérezte az evilági mulandóságot, a végességet, egészsége törékenységét, bizonytalanságát, aminek megtartásáért önmaga tenni semmit nem képes már. Talán elfogadni is képes, hogy soha többé nem szerezheti vissza a maga számára. Ahogy ártatlanságát sem, melyet valahol ifjúsága és értelme birtoklása kezdetén elveszített – akár gondolatban, akár szóban, akár tettben, vagy mulasztásban. Ugyanakkor, az Élet utáni vágya nem szűnik, az Élet igenlésének vágya nem csitul benne.

Valahogy szembesülni kénytelenek vagyunk, előbb, vagy utóbb, hogy egyetlen reményünk csak olyan életben lehet, melyben nem főszereplők vagyunk, csak alanyok, akiknek, ha vágyakozásai teljesülhetnek, akkor az csak ajándékunkként lehet a miénk.

Amiért hálát adni már most is szabad, és lehet, hogy ez az életünk is már örömben legyen! Mert az ajándék, mikor még csak reményünk, már így a miénk lehet! Így lehet, hogy Isten országa már számomra: elérkezett! Hittel vallom meg így Istennek dicséretemet! Talán innen indulhat el készületem Húsvét örömére. Ámen