Ezt a tanítást pontosan ma kapom

Ez 18,21-28 - Ha azonban a gonosz bűnbánatot tart minden elkövetett vétke fölött, megtartja minden parancsomat, és jog és igazság szerint jár: biztosan életben marad és nem hal meg; egyetlen elkövetett gonoszságáról sem emlékezem meg; igazságáért, amelyet cselekedett, élni fog. Vajon a gonosznak halálát akarom-e, -- mondja az Úr Isten, -- és nem inkább azt, hogy megtérjen útjairól és éljen? Ha pedig az igaz elfordul igazságától és gonoszságot cselekszik mindazon utálatosságok szerint, amiket az istentelen el szokott követni, vajon élni fog-e? Semmiféle igazsága nem lesz emlékezetben, amit cselekedett; hűtlensége miatt, amit elkövetett, és bűne miatt, mellyel vétkezett, ezek miatt meg fog halni. Ti pedig azt mondjátok: ,,Nem igazságos az Úr útja!'' Halljátok tehát, Izrael háza: Vajon az én utam nem igazságos-e, és nem inkább a ti útjaitok gonoszak? Mert ha az igaz elfordul igazságától, és gonoszságot követ el és abban hal meg, igazságtalanságában hal meg, amit elkövetett. És amikor az istentelen megtér istentelenségétől, amelyet elkövetett, és jog és igazság szerint jár el, megtartja életét. Mivel magába szállt és elfordult minden gonoszságától, amit elkövetett, biztosan életben marad és nem hal meg.

Zs 129 - Zarándok-ének. A mélységből kiáltok hozzád, Uram! Uram, hallgasd meg szavamat! Legyen füled figyelmes hangos esedezésemre. Uram, ha a vétkeket számon tartod, Uram, ki állhat meg előtted? Hiszen tenálad a bocsánat, hogy féljünk téged. Benned bízom, Uram. Lelkem bízik az ő szavában,várja lelkem az Urat, jobban, mint az őr a hajnalt. Jobban, mint az őr a hajnalt, várja Izrael az Urat, mert az Úrnál van az irgalom, és bőséges nála a szabadítás. Ő megszabadítja Izraelt minden gonoszságától.

Mt 5,20-26 - Mert mondom nektek: ha a ti igazságtok nem múlja felül az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába. Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ,,Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre'' [Kiv 20,13]. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ,,Oktalan'', méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ,,Bolond'', méltó a gyehenna tüzére. Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton; nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek. Bizony, mondom neked, semmiképp sem jössz ki onnan, amíg meg nem fizeted az utolsó fillért.

Ezt a tanítást pontosan ma kapom! Mert Isten nagyon jól tudja, mikor, mi válik javamra, lelkem javára! „Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott az adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor menj, és ajánld föl adományodat.”

Először úgy gondoltam, hogy más szavaival akar szólítani engem. De bizony, ha az ember nyitott rá, akkor ráismer arra, amikor az Isten szólítja meg őt!

E szavak Jézus szájából hangoznak el! Mit akar mondani Jézus, nekem, most?

Azt akarja mondani Ő, az Isten Fia, hogy az Istennek nem olyan fontos az, hogy bármilyen, számomra fontos ajándékkal kedveskedjek Neki. Sokkal fontosabb számára az, hogy mi, egymás között békességben legyünk. Neki sokkal nagyobb ajándék, ha közöttünk békesség van. Mindennél nagyobb számára az az öröm, ha közöttünk Isten országa válik valósággá, üdvösségszerzővé. Mit ér bármilyen ajándék, ha a mögött ott van a harag, az ellenségeskedés, az önmagam erejének a fitogtatása, az egoista, farizeusi hatalmi kényszer demonstrálásából eredő feszültség, ami bennünket egymástól eltávolít, és így tőle is eltávolodunk. Jézus szeretet közösségre hív bennünket! Ő annyira komolyan gondolja ezt, hogy Neki nem kell más ajándék. Neki csak az kell, hogy közöttünk a szeretet legyen az éltető erő! Az a szeretet, ami az Atyából árad, és az egész teremtést át meg át akarja járni. Aki az a hatalom, amely kiradíroz minden mást, ami minden távolságot áthidal. Nem kell a szentév, nem kell, hogy a szentévben mindenféle jót cselekedjünk, és mindent jól tegyünk, csak szeretet legyen közöttünk! Csak az a békesség legyen közöttünk, amit Ő akar közénk elhozni!

Azt mondja az apostoloknak Jézus, már az utolsó vacsorán, amikor övéi körében van. Csak azoknak mondja, azok számára mondja, akik Vele közösséget vállalnak (!): „szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást.” [Jn 13,34]. Majd megismétli kicsivel később: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket.” [Jn 15,12] A választottaihoz beszél e szavakkal, parancsba adva számukra e szavakat. Vagyis: ez felülírja azt is, hogy „menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet” [Mt 28,19] Majd folytatja Jézus a megrázó, és megdöbbentő, közösségre szólító szavait: „Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon” [Jn 15,16]. Majd, a gondolatát így zárja: „Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” [Jn 15,17]. Háromszor is elhangzik János evangéliumában a parancsa, hogy megértsük, ez a legfontosabb parancsa!

De, mit ért Jézus azon, vajon, hogy „gyümölcsöt teremjetek”, mely maradandó? Erre is választ ad, azt mondja, hogy a „menjetek”, annyit jelent, hogy tegyetek tanúságot rólam (Jn 15, 27). Nem kér többet az apostoloktól! Nem kéri arra őket, hogy térítsenek, hogy próbáljanak rábeszélni bárkit is arra, hogy változzon meg. De még azt sem kényszeríti rájuk, hogy értessék meg miért jó számukra az, hogy kövessék őket! Tanúságtételre kell alkalmassá lenni! Ami azt jelenti, személyes Istent tapasztalatukról kell számot adniuk, képességeik szerint! Semmi többről nincs só a megbízatásukban! De, miből lesz az Istenélmény? Abból a szeretet kapcsolatból, amit együtt megélhetnek! Ha ez nincs, nem képes senki sem tanúságot tenni! Akkor jön az az erőlködés, hogy ugyan már, hadd mentselek meg téged, mert nekem van szükségem rá, hogy téged megmentselek! Bizonyosság kell nekem! Itt már nem Istenről, nem az Atyáról és nem a Fiúról van szó, hanem rólam. Ez az, ami hamar lejön annak, aki egy kicsit is értelmes! Ez az, ami siralmas, szánalmas, amiről nem lehet beszélni sem, csak elkerülni az ilyen embert! Uram segíts, hogy ne próbáljak arról tanúskodni, amiről nincs tapasztalatom. De add meg számomra, hogy megbocsátó, és megértő tudjak lenni azzal is, aki oly szánalmasan együgyű, buta, értetlen, saját magát nem képes látni, és téged nem képes kutatni, felismerni! Ámen