Isten a Lélek üdvösségében érdekelt

Eszt 4,17n.p-raa-bb.gg-hh - Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya. Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: ,,Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.’’ Ennek hallatára Mardókeus ismét figyelmeztette Esztert: ,,Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. Ha ugyanis most hallgatsz, más úton--módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál--e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?’’ Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: ,,Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok. Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.

Zs 137 - Dávidtól. Hálát adok neked, Uram, teljes szívemből, mert meghallgattad szájam szavát. Magasztallak az angyalok színe előtt, leborulok szent templomod felé; áldást mondok nevednek irgalmadért és igazságodért, mert mindenek fölött felmagasztaltad szent nevedet. Bármikor hívtalak segítségül, meghallgattál engem, és gyarapítottad az erőt lelkemben. Hálát ad neked, Uram, a föld minden királya, a te szád minden szavának hallatára, és megéneklik az Úr útjait, mert nagy az Úr dicsősége. Fölséges az Úr és rátekint az alázatosakra, de messziről megismeri a felfuvalkodottakat. Ha szorongatások között járok is, megőrzöd életemet; Ellenségeim haragjával szemben kinyújtod kezedet, és jobbod megszabadít engem. Az Úr mindezt véghezviszi értem, Uram, irgalmad örökkévaló: ne vesd meg kezed alkotásait!

Mt 7,7-12 - Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

Isten a Lélek üdvösségében érdekelt, nem e világi lét önkényes, személyes örömeinek szolgálatában! Ezzel legyen tisztában az, aki kéréssel fordul Istenhez! Miért kérek bármit is Istentől, arra szükségem lehet ahhoz, hogy boldoggá lehessek és szentté?

Jézus szavai nem egyszerűen a világba belesimuló, a világgal lepaktáló szavak. Jézus szavai kinyilatkoztatások! Vagyis arról vallanak, ami az emberrel az isteni szándék, akarat, elképzelés, de nem kényszerítő. De tanító és okító bölcsesség. Lehetek, én, az ember Istennel közösségben, ha szavait nem lerántom a földre, az én világomba, hanem megengedem, hogy szavai felemeljenek, kiemeljenek a porból, anyagi mivoltomból!

Jézus, mintha lenézne minden embert, azt mondja: „ti, akik gonoszok vagytok”. Mintha minden embert egy kalap alá söpörne be. Ha alázattal, és nem mindjárt méltatlankodással hallgatom Jézust, akkor be kell ismernem azt, hogy nem tudok más lenni, még, ha meg is próbálok jó lenni. Egy gonoszságra épülő és bűnre épülő közegben mindenki, még az is, aki a jót szeretné tenni, nem képes másképpen gondolkodni, mint a gonoszságból kiindulva. Mitől vannak félelmeink, vagy mitől van a közömbösségünk? Miből fakad az állandó védekezési ösztönünk? Miért mondjuk azt, hogy, ha neki szabad, akkor nekem miért ne? Magunkat mentjük fel a másik ember bűneivel, mert minduntalan a másik emberhez viszonyítjuk tetteinket. Nem azért, amiért a másik embert igaznak véljük, hanem azért, hogy én se járjak rosszabbul, mint a másik ember! Nehogy az én vállalkozásom becsődüljön azért, amiért én nem vállalom fel a korrupció következményeit. Vállalkozó vagyok, vállalnom kell a vele járó kockázatot! Ha addig élek is! Amikor aztán jön a NAV, akkor összeroppanok. Depresszió, szervi és érrendszeri betegségek, mozgásszervi megbetegedések, gerinc bántalmak, stb.

Nem azért, amiért Isten nem segít, és megengedi a betegséget, nem! Hanem azért jön a baj, amiért, ott nem hallgatok rá, amikor kellett volna. „Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.”

Fausztina nővérnek ezt mondja Jézus: (1588.) »Ma ezeket a szavakat hallottam: ,,Az Ószövetségi népemhez prófétákat küldtem villámokkal, mennydörgésekkel. Ma téged küldelek az egész emberiséghez Irgalmasságom üzenetével. Nem büntetni akarom a sérült emberiséget, inkább meg akarom gyógyítani, és irgalmas szívemre szorítani. A büntetést csak akkor alkalmazom, ha ők maguk kényszerítenek erre. Nem szívesen nyúlok az igazságszolgáltatás kardjához. Az igazság napja előtt az irgalmasság napját küldöm.''«

Meghallom, meghallgatom? Megengedem, hogy bennem szétáradjanak Jézus szavai? Ki vagyok én? Öntörvényű őrült, vagy tehetetlen valláskárosult? Van bátorságom hinni Istenben? Vagy, csak egyszerűen elfogadom Isten irgalmas szeretetét, mert az olyan jó, és Ő úgy sem tud megharagudni rám. Míg élek, élhetek ezen a földön, mert szeretetével kényeztet. De egyszer el fog jönni annak az ideje, amikor megkérdezi: Te mit tettél azért, hogy örök életed legyen. Mert akkor már az életet eljátszottam, ami többé nem jön el, és örök életem csak akkor lesz, ha annak a boldogságnak az elviselésére felkészültem. Ma választhatom a hitet, melyre Jézus akar elvezetni engem, hogy már e hitben, itt, boldog lehessek, hogy mikor már nem lesz szükség a hitemre, a szeretet boldoggá tudjon tenni, és életemmé lehessen!

Az igazság, már nem irgalom. Másképpen mondva: ahol az irgalmassággal visszaélnek, már nem marad más hátra, mint az igazságszolgáltatás. Addig használ az irgalmas szeretet, míg azzal nem élnek vissza. De, az irgalmas szeretet megtapasztalása váltja ki az emberből a bűntudatot, a bűnbánatot. Így lehet az irgalmas szeretet következménye a megbocsátás, és a kiengesztelődés! Amit el kell tudni fogadni, ahhoz, hogy az irgalmas szeretet életet fakasszon!

Hogy is volt az őskeresztények idején? Az ApCsel 5 –ben halljuk Ananiás és felesége történetét, akik földjüket eladták, de el akarták titkolni a közösség előtt. Majd mikor kiderült, szégyenükbe belehaltak. Mert nem tudtak bocsánatot kérni még akkor sem! A bűn, mely az emberhez ragad, melytől nem képes eltávolodni, az ítéli meg az embert. Hát így lesz velünk is, amikor meglátjuk az örök élet boldogságát, lelkiismeretünk mikor már nem lesz képes hazugságban tingli-tanglizni, vagyis sumákolni. Az ítélet azt jelenti majd, hogy szégyenünkben zuhanunk majd bele a mélységes sötétségbe, ami nem más, mint a kárhozat maga. Ismerjük ugye azt, amikor szeretnénk megkapaszkodni, de elveszítjük egyensúlyunkat, és már nem érjük el a kapaszkodót. Ha valaki nincs mögöttünk, akkor elvágódunk. És, ha mögöttünk egy éles tárgy van, amibe belevágjuk a tarkónkat, akkor észre sem vesszük, és már nem is élünk. Hallottam ilyen halálesetről. Valaki kilépett a házból, síkos volt a járda, és úgy esett el, hogy a lépcső élébe vágta be a fejét. Azonmód meghalt.

Amíg élek, van esélyem, hogy képessé legyek az öröklétre, mellyel megajándékozni kész az Isten engem, de az ajándéknak meg kell tanulnom örülni, hogy az ajándék boldoggá tehessen!

Boldog akarok lenni, vagy boldogulok magam is? Meddig tudok boldogulni magam? És mikortól van szükségem másra, hogy boldog lehessek?

Szükségem van Rád, Jézus! Szükségemben erősítsen meg a Lélek kegyelme, mely alázatra és szelídségre, türelemre tanít – magammal és a világgal szemben is. Állhatatosságra, kitartásra a hitben! Mert Te vagy üdvösségem záloga egyedül! Ámen