Vagy ez van, vagy pedig az

Joel 1,13-15. 2,1-2 - Öltsetek gyászt és sírjatok, papok; jajgassatok, oltárnak szolgái; menjetek be, virrasszatok szőrruhában, én Istenemnek szolgái; mert veszendőbe ment Istenetek házából az áldozat és az italáldozat. Hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze Istenetek házába a véneket, az ország összes lakóit, és kiáltsatok az Úrhoz: „Jaj, jaj, jaj! Az a nap! Bizony közel van az Úr napja, és mint pusztulás jön a Hatalmastól!

Fújjátok meg a harsonát Sionban, fújjatok riadót szent hegyemen, rendüljön meg az ország minden lakója, mert jön az Úr napja; mert közel van! Jön a sötétség és a homály napja, a felhő és a vihar napja, mint a hegyekre boruló szürkület, jön egy nagyszámú és erős nép. Nem volt hozzá hasonló ősidőktől fogva, s utána sem lesz többé nemzedékek nemzedékén át!

Zs 9,2-9 - Uram, teljes szívemből dicsérlek, hirdetem minden csodatettedet. Örvendezem és ujjongok benned, zsoltárral dicsőítem, ó Fölséges, nevedet! Mert ellenségeim meghátráltak, színed előtt meginogtak s elpusztultak. Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki igazságosan ítélsz, trónodra ültél. Megdorgáltad a nemzeteket, elpusztítottad az istentelent, nevüket eltörölted mindörökre. Ellenségeim csatát vesztettek, eltűntek, romba döntötted városaikat, velük együtt tűnt el emlékük is. Íme az Úr mindörökké trónol, ítéletre készen tartja trónusát. Megítéli igazsággal a föld kerekségét, méltányosan ítéli meg a népeket.

Lk 11,15-26 - De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: ”Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem”. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.”

Vagy ez van, vagy pedig az. Magadnak kell meghoznod a magad döntését: te hogyan ítéled meg ezt a helyzetet? Hogyan tudod megítélni? Ésszel, vagy szívvel. Úgy helyesebb, hogy ésszel, vagy lélekkel. Persze, lehet az is, amikor nem merem felvállalni a döntést, és mások véleményét engedem, hogy alakítsa a sajátomat, de ezt már eleve elutasítom magamtól. Jézus mindig arra akar nevelni, hogy magam döntsek. Az Atya – ahogy Jézus esetében is, úgy az én esetemben is, és minden ember esetében is – tisztelni akarja, hogy képes vagyok magam dönteni. A magam sorsáért egyedül engem fog felelősségre vonni, pontosan azért, mert a saját kezembe adja az én életemet, azzal, hogy szabadságot ad, szabad akaratot, szabad szellemet, és nem végső sorban önmagából egy részt, ami csak az enyém. Isten lelkét kaptam, hogy isteni sorsomról magam lehessek képes dönteni. Így lehet módom, lehetőségem, és jogom is rá, hogy kérdéseket fogalmazzak meg: Ha veszthetek, mit vesztenék? Ki erősebb nálam? Ki lehet gyengébb nálam? Mit kell féltenem? Azazhogy, mi a kincsem? Amiről meg szoktam feledkezni, az az, hogy a kérdéseimet nem vagyok kénytelen magam, egyedül magam megválaszolni. (Ebben az evangéliumi részben is erre próbál Jézus rávilágítani, merjek feltenni kérdéseket, ha döntési helyzetbe kerülök.) Van számomra konzultálásra alkalom, lehetőség. Hívhatom segítségül képességeimen, adottságaimon, tudásomon, és tapasztalatomon felül Istent, és angyalait, de a gonoszt is. Na, ez a legfőbb döntésem, hogy én kire bízom a magam sorsát, kinek hiszek, kire hallgatok. Kit fogadok el tanácsadómnak. Próbálkoztam már, van erről is tapasztalatom, kértem már bármelyiküktől is segítséget? Na, és mit vontam le következtetést? Mire jutottam eddig?

Egy fontos tanítást kaptam egy kedves segítőmtől: dönteni csak akkor szabad, és akkor lehet, ha van választásom. Amíg nem látom tisztán a választási lehetőségemet, addig ne döntsek. Addig bízzak, és reméljek, hogy van még időm a döntésem meghozatalára. Erre is nagyon jó a szemlélődés, a figyelem, a bizalom. Ezt az időt is felhasználhatom arra, hogy rendezzem a gondolataimat. Alkalmassá tehetem ebben az időszakban magamat rá, hogy eltávolítsak magamtól minden rendezetlen ragaszkodást, majd keressem és megtaláljam az isteni akaratot, ami a saját életem rendjére akar vezetni, lelkem üdvösségére. Aki már halott ilyent, az ráismer e gondolatban Szent Ignác szavaira, szemléletére, tanítására (LgyK 1).

Köszönöm Uram, Atyám, hogy barátságodat nem vonod meg tőlem, kitartasz, még akkor is, amikor értetlenkedek, és oktalanul viselkedem! Ámen