Szűz Mária hihetetlenül izgalmas alakja az egyháztörténelmünknek

Sir 24,23-31 - Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

Gal 4,4-7 - De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.

Lk 1,26-28 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

Szűz Mária hihetetlenül izgalmas alakja az egyháztörténelmünknek. Az Atya valami nagyon mély, és nagyon fontos kinyilatkoztatást tesz általa. Vajon megértettük már, próbáltuk egyáltalán megfejteni, felfedezni, hogy általa mit akar velünk közölni az Isten? Aki minden mozdulatával, és a teremtés minden mozzanatával is az embert akarja magába szeretve, szeretetre képessé tenni. Isten a Szentháromságos egyszemélyűségébe bele vonja az Asszonyt, mintegy kifejezve, hogy Isten és ember közösségében a teremtés intimitása, személyessége – Isten részéről a legszentebb tisztaságnak a szándéka - az asszonyban van elrejtve. Gőg, és bűn a teremtés szentségét félretolni, mellőzni, nem tudomást venni róla, vagy csak alantasabb fogalomnak tartani, mint magát az életet. Minden születés, mely az anya szolgálatával jár, a nő igenjében testesül meg, a megváltás, a megújulás reményét hordozza. Remény, hit, bizalom – fogantatás, elfogadás, társulás az Isten szándékához: hite, hogy van szent és tiszta esély az életre, az örökkévalóságra.

Benne, Krisztusban jött világra a megváltása minden embernek, kiengesztelődése az emberrel Istennek. Minden egyes születés, elfogadása a megváltásnak, és a kiengesztelődésnek! Mindez ott kezdődött, ahol Mária és József egymásnak elköteleződtek, mely elkötelezettségüket Istenben megváltottak, kiváltották. A két igenben, a két ember egybehangzó igenjében ölt testet Isten, hogy az ember mintaképe legyen, lehessen, válhasson az a pillanat az emberi történelem origójává.

Újra indulás, újragondolása, mindannak ami volt, és amivé lehet a teremtés csodája. És Az Asszony válik a lehetőség forrásává: az embernek van esélye rá, hogy Isten méltóságára növekedjen. Az emberi lény egyedül az, aki a maga akaratából igent mondhat Isten örökkévalóságára. Az öröktől fogva lett teremtés pillanatától, melyben magányosan van jelen az Isten – Aki egyedül az emberben személyesülhet meg, és nyerhet igazolást, Isten saját akaratából, szándéka szerint - ezen az életen keresztül válhat (az ember) olyan módon a teremtésben társává az Istennek, hogy szabad akaratából mond igent arra, amire a teremtés kezdetén az Isten kimondta, hogy mindez jó! Felelősség is a lehetőség mellett. A lehetőség az asszony kezében, a felelősség az ember szívében.

Égi Édesanyánk! Akit Isten maga mellé állít, meghív, a legszentebb méltóságban társnak, ahogy önmaga megszemélyesülésére téged alkalmasnak talál, tégy alkalmassá - vezess el - bennünket is isteni méltóságunkra, hogy amire a magunk ereje kevés, azt a Te anyai szereteted közbenjárásával elérhessük, az Atya, a Fiú és a Szentlélek kegyelme, irgalma és kiengesztelődése által! Ámen