Az Ember, „maga sem tudja” -, de mikor ültet, hittel végzi azt

Ez 17,22-24 - Így szól az Úr Isten: „Akkor majd én is veszek egy ágat a magas cédrusfa tetejéről és elültetem; ágainak tetejéről egy gyönge ágat letörök, és elültetem egy magas és kiemelkedő hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el, kisarjadzik majd és gyümölcsöt terem, és nagy cédrussá lesz; alatta laknak majd a madarak mind, és fészket rak valamennyi szárnyas lombjainak árnyékában; Akkor megtudja majd a vidék minden fája, hogy én, az Úr, aláztam meg a magas fát és magasztaltam fel az alacsony fát; hogy én szárítottam ki a zöldellő fát és borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr, szóltam, és meg is cselekedtem!”

2Kor 5,6-10 - Ezért mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben élünk, távol járunk az Úrtól, mert hitben járunk, és nem szemlélésben. De bizakodunk, s jobban szeretnénk kiköltözni a testből, és elérkezni az Úrhoz. Ezért igyekszünk is neki tetszeni, akár nála vagyunk, akár távol élünk tőle. Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy mindenki elvegye a bérét, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett testében.

Mk 4,26-34 - Ezután így szólt: „Az Isten országa olyan, mint amikor az ember magot szór a földbe. Azután már akár alszik, akár ébren jár éjjel és nappal, a mag kikel és növekszik, maga sem tudja, hogyan. Mert a föld magától termi meg először a hajtást, aztán a kalászt, majd a fejlett szemet a kalászban. Mikor pedig megérett a termés, azonnal sarlót vág bele, mert elérkezett az aratás” [Jo 4,13]. Majd így szólt: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan az, mint a mustármag. Amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van; de ha elvetették, felnő és nagyobb lesz minden veteménynél. Olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai [Dán 4,8k.18].” Sok ilyen példabeszédben hirdette nekik az igét, hogy meg tudják érteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk; tanítványainak azonban külön megmagyarázta mindegyiket.

Az Ember, „maga sem tudja” -, de mikor ültet, hittel végzi azt: hogy érdeme származik majd hitéből, mi életet ad, mert táplálékává lesz. Bizalmat szavazok az életnek, még, ha magamban, az Emberben, e világ hatalmaiban, vagy, akár közösségemben sem látok rá reményt, hogy életre képessé lehet. De, mert életem nem embertől való. Azért, mégis, hasznára lehet bizakodásom az Embernek! Mert bizalmamat az Istenbe helyeztem, hogy Hozzá térhetek, hogy Neki tetszhetek. Mit számít e világ sorsának jövendölése, mi embertől emberhez szól, mert jajong, féltve az életét. Én abban hiszek, hogy ki életét elveszíti, megnyeri azt! Nem aggódom sorsomért, de sorsát megvalósítani álmodom, vágyom, kész vagyok annak, Aki megálmodta, belém helyezte; és bizalommal van irántam.

El kell hinnem, elhinni bírom, és akarom is, hogy a világ sorsát kezembe is tette Isten, dolgom van vele, hogy érdememmé lehessen, vagy ítéletemre. Közösséggé akar formálni, velem is általam is közösséget akar teremteni, melyben Ő az Atya, a Fiú és a Lélek, mely tömegvonzásában tart, hogy teljesülhessenek tervei e közösségben. Óvva int közben: ne higgyek Antikrisztusokban, megmondó emberekben, hisz ki tudja akár csak azt megmondani, mi fog történni, milyen idő várható egy óra múlva? Nem a rettegésre, a félelemre, vagy félelemkeltésre küldött az Úr, hanem a bizalom építésére, a reményre. Azért adott nekem hitet, hogy higgyek Benne, Aki egyedül tudja az időt, és a kort, a helyet, és a módot. Dolgom, hogy ültessek, akkor is, ha nem én leszek az, aki aratok. Azt bízzam rá! Ha megaláz is, ha felmagasztal is, cselekvésében legyek sorstársa, teremtésében szolgálatára Istennek! Ámen