E két evangéliumi rész, egyező gondolatiságát keresem

1Kir 19,19-21 - Elindult tehát onnan Illés és ráakadt Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántatott tizenkét iga marhával, s maga is egyike volt azoknak, akik a tizenkét iga marhával szántottak. Erre Illés odament hozzá, s rávetette palástját. Ő tüstént otthagyta a barmokat, s utána futott Illésnek, s azt mondta: „Hadd csókoljam meg, kérlek, apámat s anyámat, s aztán majd követlek.” Ő azt mondta neki: „Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.” Miután visszatért tőle, vett egy iga marhát, levágta, a marhák ekéjével megfőzte a húst, odaadta a népnek, hogy egyenek, aztán felkelt, elment, s követte Illést, s a szolgája lett.

Mt 5,33-37 - Szintén hallottátok, hogy azt mondták a régieknek: „Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amire esküdtél!” [Lev 19,12] Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya [Iz 66,1], se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa [Zsolt 48,3]. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, a gonosztól van.

vagy:

Lk 2,41-51 - Szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei tudták volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, mentek egy napig, és keresték a rokonok és ismerősök között. Amikor nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy keressék. Három nap múlva akadtak rá a templomban, ott ült a tanítók közt, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor meglátták, csodálkoztak. Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, atyád és én szomorúan kerestünk.” Ezt felelte: „De miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették meg ezeket a hozzájuk intézett szavakat. Velük ment hát, lement Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében.

E két evangéliumi rész, egyező gondolatiságát keresem, miközben azt kérdezem, hogy egy helyen miért az egyiket, másutt miért a másikat találom a mai napra ajánlva?

Mária szavai szerint azt éli, amire majd Szent Fia, Jézus Krisztus tanít, és amit Mária már úgy látszik akkor értett, és élt, amikor őt megszólította az angyal: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38)

Ne esküdj semmire, „egyáltalán”; semmi olyanra, ami nem a tied, amiben nem vagy bizonyos, mert nem lehetsz bizonyos, hiszen csak használatodra van. Elég, ha elfogadod, vagy utasítsd el, mert felismered, hogy kitől való! Ha javamra válik, mert Isten akaratából az, ami, akkor legyen rá határozott igen a válaszom; azonban, ha látom, hogy nem lehet lelkem javára, bírjak határozott nemmel lemondani róla, elutasítani. Mária, mikor rátalálnak Jézusra, nem enged elkeseredettségéből fakadó minden kétségbeesésének, csalódottságának, önzésének, csak annyit kérdez Jézustól: „miért tetted ezt velünk?” És, amikor kérdésére indokot keres, akkor is legalázatosabban maga elé helyezi Józsefet: „atyád és én szomorúan kerestünk.” Minden szavában mélységes alázat és azon túl bölcs nevelés – növelés, a szeretetben való táplálás bölcsessége érhető tetten. Mária azt tekinti legfontosabbnak, hogy Jézus növekedése szempontjából mi a jó, mi a helyes. Ennek rendeli alá a maga szenvedését, keserűségét, fájdalmát, de még a felelősségét is. Ha megtaláltuk, akkor annak, ami történt, úgy kellett lennie, az volt az Isten akarata, hogy mind ez így történjen, és az, hogy szomorúsággal, szenvedéssel, értetlenséggel keresni kellett, az volt a dolguk. De a dolguk, alárendelt Isten szándékának, akaratának. Nem dolgunk mindent megérteni, de feladat, mindent elfogadni Isten akaratából! Jézusom, Mária, Szent szívetekkel lehessen képes egyesülni szívem, hogy Isten akaratával azonosulni bírjak, segítsetek engem! Ámen